Kedvelem az Aranypiac.hu hírleveleit. Az utóbbi időkben mintha stílust váltott volna, egyre gyakrabban szól emberi, sőt nagyon is emberi szükségleteket kielégíteni szándékozó módon. Utóbbi írásukban (lásd alant) azt boncolgatták, hogy miért pukkadna ki az arany-lufi, hiszen összehasonlíthatatlanul többet költünk kávéra és például wc-papírra, mint aranyra. Nekem tetszett ez az összehasonlítás, még akkor is, ha a politikai zsargonból átvett módon a körte és az alma (vagy inkább a körte és a betonkeverő) összevetésének érzem. Lévén az arany megközelítéstől függően (árnyék)valuta esetleg kincs, ellenben a kávé, s különösen a wc-papír pedig egy mindennapi fogyasztásunkba beépült szükséglet.
Most vettem 20 tekercs papírt a T…o-ban 1700-ért, amit maximum egy hónap alatt el is fogyasztunk. Tehát, ha 20 gramm aranyat (mai áron 256 140 HUF) hasonló rendszerességgel vennék, akkor ahhoz egy évben 3 073 680 lenne szükségem. (És mit csinálok ennyi arannyal, azon kívül, hogy ülök rajta?) Ha az évi 20 400 forintot, amit WC-papírra költök, aranyra fordítom, akkor alig másfél grammot vehetnék. De ha belegondolunk, és mind a 10 milliónyian egy évig visszatartjuk, akkor 16283,29 kilogramm aranyra tudunk szert tenni, amivel megötszöröznénk a Magyar Nemzeti Bank aranykészleteit. És már csak alig 8950 tonnányira leszünk az USA-tól, amit könnyed 500-600 év alatt le is tudunk dolgozni. De ehhez nagyon sokáig kell a fogakat (és mást) összeszorítva élni.
Viszont egy adat nekem nagyon hiányzik: valóban, mennyit is költünk Magyarországon évente aranyra?
Az Arany Világtanács jelentésében az áll, hogy Kína aranyéhsége egyre magasabbra rúg, hiszen a kínai polgárok is félnek az inflációtól. Az arany ára és piaca ennélfogva biztosított, ameddig az amerikai és nyugat-európai kamatszint el nem indul felfelé. (Akkor az arany ára elindul lefelé ugyanis.) Ez pedig visszaveti az arany virágzását a fejlett országokban, viszont jele lesz annak, hogy pörög a gazdaság. Az arany egyik szűkös erőforrásunk. S a ha a világgazdasági helyzet stabil lenne, kevésbé jutna eszünkbe a fontossága, hiszen nem készülünk minden nap háborúra és összeomlásra. De most nem élünk békés időket. Az elmúlt hét azzal telt, hogy az arany megpróbálta átvinni az 1800 dolláros csúcsot. Nem sikerült neki, s alig 1770 dollár fölött zárta a hetet. Eközben az olaj ára elosont felfelé és nem úgy látszik, mintha meg akarna állni. Az arany és az olaj ára általában együtt mozog, kivéve akkor, ha az olaj irreálisan drágává válik. S 110 dolláros ár fölött már annak számít. Ilyenkor a pénz az olajra és nem az aranyra, vagy a részvényekre kell. Tehát olyan furcsa helyzet állt elő, hogy esett a dollár, esett az arany, ahelyett, hogy nőtt volna az arany árfolyama. A papírok pedig estek is, nőttek is. De egyre kevésbé nőnek az égig az árfolyamok, hiszen a brókerek java már nagyon várja a nagy lezúgást a tőzsdéken. A háziasszonyok pedig, akik éppen most pakolják be pénzecskéiket a tőzsdékre, nem tudják, hogy mit tegyenek: arany vegyenek, részvényt, vagy valutát?
Szerintem az a legjobb, ha wc-papírt. Vagy fizikai aranyat, ha papír már van.
Mennyiségét tekintve 1997 óta nem volt olyan erős az arany iránti kereslet a világban, mint napjainkban. Értékét nézve azonban több mint ötszörös a növekedés azóta. Mindez a globális pénzmennyiség bővülésére vezethető vissza, ami változatlanul kedvező környezetet biztosít az aranyba történő befektetésekhez. Az emberek a világon mindenhol egy olyan értékőrzőre áhítoznak, amelynek segítségével munkájuk gyümölcse átmenthető a válságon túli időkbe – tájékoztat a www.aranypiac.hu.
A pénzügyi világrend problémáinak hosszú a sora. Az euróövezeti válság, a görög államcsőd, az állami, intézményi és magán adósságok csapdája, a bankválság vagy Magyarország államháztartási hiánya csak néhány ezek közül. Minél jobban bővelkedünk az ezek kapcsán felvetődő kérdésekben, annál inkább vagyunk szűkében a jó válaszoknak. Sőt, a válságra mostanság adott válaszok nem ritkán ágyaznak meg máris a következő válságnak. Hiszen azt a válságot, amelyet az expanzív monetáris politika szült, a saját eszközeivel önmagában megoldani nem lehet. Ehhez egyidejűleg kell társulnia a megtakarítási hajlandóság és a beruházási kedv növekedésének. A spórolás helyett kölcsönfelvételre, a befektetések helyett fogyasztásra épülő régi rendszer egyre nyilvánvalóbban leáldozóban van. Az állami adósságcsapdából való kiutat már csak ezért sem az adók emelése, hanem inkább a szerkezeti reformok, a kiadások csökkentése jelentheti.
Befektetői szemszögből nézve a krónikus válságra adható kevés jó válasz egyikének éppenséggel az arany nyújtotta viszonylagos megbízhatóság látszik. Létezik egy mondás, miszerint „a bizalom egy zsenge növény. Ha egyszer tönkretesszük, nem épül fel olyan hamar”. És valóban, nem csak hogy az utóbbi években elillant bizalom nem fog gyorsan visszatérni, de a jelek szerint az eddig megmaradt bizalom további fogyására is számítani kell. Hiszen vak, aki nem látja, hogy az eurózóna egy szakítópróba előtt áll, és a világ eddigi vezető devizája, az amerikai dollár is fokozatosan esik ki a szerepéből.
Nem is olyan régen még sokan lesajnálva mosolyogták meg azokat, akik befektetésként aranyat vásároltak. A sárga nemesfém konzervatív őskövületnek számított a befektetési palettán, miközben a modern pénzügyi termékek egyre inkább teret hódítottak maguknak. Ennek kapcsán elgondolkodtató az a hír, amely a minap többek között a magyar sajtót is bejárta: A németországi Hannoverben egy burkoló aranyat talált egy felújítandó konyha padlója alatt. Még jó, hogy nem egy köteg nyugat-német márka rejlett abban a nylonzacskóban. Az arany mindenesetre megőrizte az értékét. A lakás egykori tulajdonosa tudhatta, hogy ez a befektetési forma nem véletlenül tekint vissza évezredes múltra.
A jelenleg tapasztalható kereslet legdinamikusabban Kínában növekszik, de még olyan országok, mint a szegény Vietnam is aranylázban égnek. Ázsia már most meghatározó a világ aranykeresletében, és a dominanciája szinte napról napra fokozódik. A térség egyik pénzügyi központjának számító Szingapúr például azzal kívánja erősíteni a nemzetközi aranypiacon betöltött szerepét, hogy még az idén eltörli a befektetési aranyat terhelő forgalmi adót. Egy másik ázsiai ország, Irán pedig arannyal fizet búzáért, és teszi ezzel éppen a napokban tanúbizonyságát Alan Greenspan, korábbi Fed-elnök mondásának („Gold is money, in extremis”), miszerint az arany a végső esetben nem más mint pénz.
Míg Ázsiában a világ legtermészetesebb dolga a munka megtermelt gyümölcsét aranyban eltárolni, addig a nyugati világban sokan már buborékképződéstől tartanak az arany piacán. Érdekes ehhez megnézni például a keresleti számokat a tavalyi évből, amelyek választ adhatnak erre a kérdésre. Az Arany Világtanács legfrissebb adatai szerint Európa és az Egyesült Államok, vagyis a nyugati világ szűkebb értelemben, 2011-ben kereken 800 tonna ékszer és befektetési aranyat fogyasztott mintegy 40 milliárd dollár értékben. Ez nagyjából annyi, mint amennyi aranyat tavaly a kínaiak vásároltak, de kb. 15%-kal elmarad India fogyasztásától. Ugyanakkor tavaly csak az USA egymaga ezer milliárd dollár új adósságot halmozott fel. Ez a 25-szöröse az iménti 40 milliárdnak, de még az egész világ 206 milliárd dollár értékű aranykeresletének is az ötszöröse.
Európa és az USA lakossága együttesen 1,04 milliárd fő, akikre a fentiek szerint statisztikailag mindössze 40 dollárnak megfelelő (közel 9 ezer forint), azaz kevesebb, mint 1 gramm arany jutott egyenként a tavalyi év során. Hogy mindez sok vagy kevés, azt relációba állítva más kiadásokkal lehet érzékeltetni. Vajon mennyit költöttünk ehhez képest egy év alatt kávéra, benzinre vagy egy lakás biztosítására? Hol van ott a buborék az arany piacán, amikor egy négytagú család valószínűleg többet költ WC-papírra egy évben, mint akár aranyra?
