Harminc éve nem kapott ekkora pofont az arany, írta április 15-én a Portfolio.hu piaci összefoglalójában. Így folytatták: „A hétfői kereskedésben 9%-os zuhanást szenvedett el. Erre 1983 februárja óta nem volt példa, dollárban kifejezve pedig 1980 óta nem láthattunk ekkora zakót.” Romániában 17-én volt a mélypont, akkor 146,8714 lejt adtak egy grammért.

Véletlen vagy sem, április végén egy kormányzati dokumentumra hivatkozva a Mediafax hírügynökség közölte, a román kormány arra készül, hogy önálló cégbe tömörítse a verespataki (Roşia Montana) aranybányászat újraindítására készülő Roşia Montana Gold Corporation társaság román állami tulajdonban levő kisebbségi részvénycsomagját. Az idézett dokumentum szerint a kormány az állami tulajdonban levő Minvest Déva társaság részleges felosztásával hozná létre a Minvest Roşia Montana társaságot, és az utóbbira ruházná át az államnak a – kanadai többségi tulajdonban levő – Roşia Montana Gold Corporationban (RMGC) birtokolt 19,3 százalékos tulajdonrészét. Az új társaság fő tevékenységi köre a bányászatot kiegészítő szolgáltatások elvégzése lenne, és működését Dan Şova, a nemzeti infrastrukturális projektekért és külföldi beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter felügyelné a kormányban.

A Mediafax híre szerint a kormány megfeszített tempót diktál a művelet végrehajtására: május közepéig valamennyi érintett minisztériumnak láttamoznia kell a tervezetet, az új társaságnak pedig a kormány döntése utáni két hónapban működőképessé kell válnia.

A kabinet azzal készül érvelni a döntés mellett, hogy a Verespatak környéki színesfémek kitermelése több milliárd dollárra becsült bevételt hozna a költségvetésnek, nagymértékben hozzájárulhatna a romániai bányászat fellendítéséhez, és sok munkahelyet teremtene egy olyan térségben, amelyet ma munkanélküliség sújt. Az új társaság létrehozását azért tartja szükségesnek a bukaresti kormány, hogy közvetlenül felügyelhesse az RMGC tevékenységét, biztosítani tudja a haszon részarányos befizetését a román költségvetésbe, és függetleníteni tudja a projektet a Minvest Déva gazdasági kilátásaitól.

Eugen David, a verespataki aranybánya megnyitása ellen küzdő Alburnus Maior Egyesület elnöke az MTI-nek elmondta, egyelőre nem látja át a döntés hátterét, de nyilvánvalónak tartja, hogy „körmönfont megoldásra készül a kormány”. Mint hozzátette, az általa vezetett egyesület perek sorával próbálta megakadályozni a verespataki bányanyitást, e perekben ügyvédeiknek a Dan Şova miniszter édesanyja által működtetett ügyvédi irodával kellett megküzdeniük. Ezen iroda ügyvédei képviselték ugyanis a RMGC érdekeit. Hozzátette, az érdek-összefonódást jelezni készülnek az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek.

Mircea Toma újságíró, aki bevallottan ellenzője a verespataki aranybánya megnyitásának, felveti a kérdést: „A szabadesésben lévő arany megmenthetné Verespatakot?” Toma utánanézett, mi történt az aranyárak zuhanását követően a Gabriel Resources részvényeivel (a cég birtokolja az RMGC részvényeinek a 80%-át), és kiderült, a cég történetében példátlanul alacsonyan jegyezték a részvényeit április 19-én, mindössze 1,32 kanadai dollárt értek. Holott a cég legerősebb argumentuma, amikor a verespataki bánya megnyitásáért érveltek, pontosan az arany ára volt. Az Alburnus Maior újabb nyílt levéllel fordult a kultúrminiszterhez, amelyben arra kéri, írja alá a beadványt, amelyik UNESCO-listára tetetné Verespatakot.

Forrás: Székely Hírmondó / Erdély Ma

Még áprilisban elképesztő katasztrófa-forgatókönyvet fogalmazott meg a Société Générale elemzője, az elemzés szerint 10 ezer dollárig szalad az arany árfolyama a jegybankok teljesen inkompetens válságkezelése és az egyre súlyosbodó krízis nyomán.

Albert Edwards egyik elemzésében 10 000 dolláros aranyárat és 450 pontos S&P500 indexet jósolt, miközben a tízéves amerikai állampapírok hozama szerinte 1 százalék alá süllyed. Az elemző már korábban megfogalmazta ezeket a prognózisait, de továbbra is szilárdan kitart mellettük. (Csak összehasonlításképpen: az arany jelenleg 1475 dolláron, az S&P500 index pedig a csúcsponton mozog).

Edwards indoklása alapján a politikusok és szabályozók igyekezete, hogy kezeljék a válságot, csak növelték a volatilitást. Az amerikai gazdaságban már láttuk a növekedés maximumát a jelenlegi gazdasági ciklusban, innentől csak gyengébb lesz a bővülés üteme, az újból kibontakozó recesszió pedig a mélybe rántja majd az egyébként is egyértelműen csökkenő trendben mozgó kötvényhozamokat, a Fedet pedig végtelenségig tartó monetáris stimulusra kárhoztatja Edwards szerint. “Az arany a jegybankok hozzáértése elleni fogadás, és ismerve a múltbeli teljesítményüket, ez egy olyan tét, amit szívesen tartok még mindig” – írja az elemző kommentárjában.

Megmosolygtató, de tanulságos

Edwards egészen szélsőséges jóslatai nem azért lényegesek, mert esetleg 10 ezer dollárig emelkedne az arany ára, hanem mert kiválóan rámutat arra a dilemmára, amiről már korábban az Investor.hu hasábjain is írtak. A helyzet lényege, hogy furcsa pszichénk foglyaként hajlamosak vagyunk sokkal nagyobbra értékelni, ha extrém módon látványos kimenetet talál el valaki előrejelzésével, mint ha konzisztensen jó előrejelzéseket ad, bár a statisztikai értelemben kirívó események terén nem teljesít kifejezetten jól.

Folytatás itt olvasható: Investor.hu

Legalább száz ember életét vesztette a Szudánhoz tartozó Darfur északi részén, amikor beomlott egy aranybánya. A hírről a szudáni parlament képviselője számolt be. Ahmed Amr szavai szerint a tragédia hétfőn történt. A darfúri radiodabanga internetes portálján szerdán korábban szemtanúkra hivatkozva arról számolt be, hogy az áldozatok száma a százat is meghaladhatja. A mentőalakulatok 9 emberét is elnyelte a föld.

A hosszú időkre visszanyúló, de tíz éve aktívan zajló polgárháborútól dúlt országrész fő értékét az arany- gyémánt-, urániumkészletei mellett jól művelhető földjei jelentik. A konfliktus a Kartúmból irányító arab elit és a fekete afrikai őslakosok között zajlik. (Csakúgy, ahogyan ez a két éve hosszas fegyveres konfliktus után népszavazással önállósodott Dél-Szudánnal történt. A több mint félmillió négyzetkilométeres új ország kőolajban gazdag, ám a vezetékek miatt infrastrukturálisan most is Szudánra szorul, amely a lelőhelyek tulajdonjogának egy részét vitatja is.)

Az eddig háromszázezer ember életét követelő darfúri polgárháború során az aranylelőhelyekért is véres küzdelem folyik, a helyi törzsek között is: februárban egy ilyen harc során 51 ember vesztette életét.

A múlt hónapban egy hat éves program keretében három és fél milliárd dollárt szavazott meg Szudánnak Dárfúr újáépítésére egy katari donorkonferencia.

Forrás: Index

Sokkolta a befektetőket az aranyárfolyam hirtelen esése. A gyors piaci változások miatt kérdésessé vált a sárga fém értékállóságába vetett bizalom.

„Kiássák az aranyat valahol Afrikában vagy másutt, majd tisztítva egy másik verembe teszik, és fizetnek az őrzéséért. Semmi értelme. Ha valaki ezt a Marsról nézné, vakarná a fejét” – érvelt Warren Buffett, a világ egyik leggazdagabb befektetője az arany iránti rajongás ellen. Az amerikai üzletember szerint tavaly annyiért – 9,6 ezermilliárd dollárért – lehetett volna megvenni a világ összes aranyát, amennyiért az USA összes termőföldjét, vagy 16 ExxonMobil méretű olajtársaságot. Buffett úgy véli, száz év múlva az arany értéke jóval kisebb lesz, mint a másik kettőé.

Kétségtelen, hogy az arany különleges befektetés, nem fizet se osztalékot, se kamatot, ám az évezredes hagyomány miatt értékállónak tartják. Viszont most többen akadnak, akik szerint a még a tapasztalt kereskedőket is sokkoló árfolyamzuhanás megingathatja a nemesfémbe vetett tartós bizalmat.

Az arany jegyzése az utóbbi három évtized legnagyobb egy nap alatti esését szenvedte el április közepén, a tavaly októberi, unciánkénti (31,1035 gramm) 1920 dolláros csúcsról pedig az ötödével zuhant a New York-i árutőzsdén. Befektetők most azt latolgatják, merre tovább. Egyesek szerint a nemesfém elvesztette megtakarítási szerepét, mások viszont úgy vélik, az arany továbbra is menedék, és olyan szintekre esett az árfolyama, hogy lassan újra érdemes vásárolni. A lapzártánkkor jegyzett 1400 dollár körüli ár még mindig másfélszer akkora, mint három éve, de a pánikhangulat további süllyedést okozhat. Egyes szakértők szerint több technikai támasz letörése után középtávon, valahol 1250 dollár körül állhat meg az esés, hogy aztán a jegyzés megint elinduljon felfelé.

Ennél sokkal lejjebb – hangzik az érvelés – azért sem mehet, mert az arany unciánkénti teljes átlagos termelési, kutatási, bányászati és tisztítási költsége az utóbbi években 1200–1400 dollár között mozgott. Sőt a MoneyWeek londoni befektetési magazin szerint tavaly a vezető termelők költsége az 1600 dollárt is meghaladta. Ráadásul az árfolyam nem először tántorodott meg, az 1970-es évektől többször is nagyot zuhant, nemegyszer pár év alatt elvesztette értéke felét, de mindig magára talált, és újabb csúcsokat döntött.

Az arany árfolyamára számtalan tényező hat. Elsősorban a kereslet-kínálat törvénye, ám az arany esetében már ez is nehezen határozható meg. Senki nem tudja pontosan, hogy mennyi arany van a világon a föld felett, azaz az emberek, intézmények kezén (lásd Mennyi az annyi? című írásunkat). Tavaly a kereslet 42 százalékát az ékszeripar adta, a befektetésként vásárlók álltak a második helyen 35 százalékkal, a hivatalos szektor, például a központi bankok vétele 13 százalékot tett ki, 10 százalékot pedig az ipar használt fel.

A kereslet összetétele állandó változásban van. A válság miatt csökken az ázsiai ékszervásárlás (India 50 százalékos importvámot vetett ki az aranyra), viszont a befektetéseken belül 80 százalékra ugrott a fizikai arany vétele az úgynevezett „papírarany”, például az e nemesfémbe fektető, tőzsdén kereskedett alapok (etf) kárára. A központi bankok stratégiája is változik: a nyugatiak, amelyek korábban nettó vásárlók voltak, most egyre többet beszélnek a tartalékok eladásáról. Valószínű, hogy az ipar is mind többet használ fel, ráadásul mivel bizonyos termékekben egyre kevesebb aranyra van szükség, értelmét vesztheti az újrahasznosítás, vagyis a történelem során először „tűnhet el” arany érdemleges mennyiségben.

A minapi zuhanást több tényező láncreakciója indította és hergelte. Az árfolyam 2001-től minden évben emelkedett, tehát várható volt a 12 éves trend piaci korrekciója. A gazdasági válság, illetve az amerikai, európai és japán pénzügyi lazítás, az óriási összegű kötvényvásárlási programok inflációs félelmeket keltettek, ami 2011–2012-ben majdnem 2000 dollárig röpítette a jegyzést. Csakhogy az infláció nem szabadult el, s egy-két bankház lefelé módosította az arany várható árfolyamát. Ráadásul az amerikai központi bank szerepét betöltő Fedtől olyan hírek érkeztek, hogy mérsékelni fogja a kötvényvásárlást.

Ebben a környezetben az aranytól való szabadulás közvetlen kiváltó okát sokan abban látták, hogy a pénzügyi válság sújtotta Ciprus fontolóra vette aranykészletei eladását, és sokan félni kezdtek, hogy más, bajban lévő európai ország is pénzzé teszi készleteit. Erre jött a kínai gazdaság lassulásáról szóló hír, amire egyes kockázatitőke-alapok nagyarányú eladásba kezdtek.

A pánikhangulatban az utóbbi években főként spekulációs céllal a piacra lépett kisbefektetők ugyancsak szabadultak vételi pozícióiktól. Az esést tovább gyorsították az automatizált kereskedőrobotok – számítógépek –, amelyek algoritmusaiba a veszteségek minimalizálására eladási parancsokat írtak, és ezek a lejtőre került árfolyam miatt sorra életbe léptek. A zuhanáshoz vezető okok jó része ma is megvan, ez pedig azt jelenti, hogy a jövőben az eddigieknél hirtelenebb és nagyobb ingadozásokra is számítani kell.

A befektetők jó része szerint az arany sokkal inkább biztosíték, a vagyon megőrzésének egyik eszköze, semmint spekuláció tárgya, ezért hosszabb távú megtakarításként kell kezelni. Az aranybefektetést tanácsoló szakemberek szerint a fizikai arany ezért a portfólió egyik fontos eleme lehet. A globális infláció eddigi elmaradása nem jelenti azt, hogy az nem is fog bekövetkezni. Szerintük a veszély fennáll, hiszen továbbra is ömlik a pénz a piacokra, ha pedig egyszer elszabadul az infláció, a tapasztalatok alapján nehéz megállítani.

Az utóbbi száz évben az amerikai dollár, a brit font és a német márka mind sokat vesztett vásárlóértékéből az arannyal szemben. Míg például 1900-ban ezer dollárért majdnem 50 uncia aranyat lehetett venni, ma egynél is kevesebbet. Azt megjósolni, hogy ez a tendencia a következő száz évben is érvényes lesz-e, hit kérdése – mint ahogy az aranyba való befektetés is.

KERESZTES IMRE, HVG

Ékszereket “viselő”, 4400 éves női csontvázra bukkantak régészek a délkelet-angliai Windsor melletti kőfejtő területén. Szakemberek szerint, a korabeli elit egy tagja lehetett.

Idáig ez a legkorábbról származó, arany ékszerekkel díszített női csontváz, melyet valaha találtak Nagy-Britanniában – adta hírül a The Independent című brit lap internetes oldala.

A 35 évesen eltemetett nőt csőalakban összetekert aranylapocskákból, borostyánkő- és lignitgyöngyökből álló nyakláncot viselt. A szakemberek szerint a gombok, amelyek valószínűleg a mára semmivé foszlott halotti ruhát tartották össze, ugyancsak borostyánkőből készültek, és lignitgyöngyökből készült karkötő maradványait is megtalálták.

Az ásatási munkálatokat vezető Gareth Chaffey – a Wessex Archaeology nevű vállalat munkatársa – úgy véli, hogy a nő hatalommal bíró ember lehetett: talán a mai hercegnők vagy királynők prehisztorikus megfelelője volt. 

A kőrézkor idején Nagy-Britannia ezen részén élő magas státusú férfiak közül sokan jelentős aranyvagyonnal rendelkeztek, ám ez az első alkalom, hogy a régészek olyan, a korszakból származó nő maradványaira bukkantak, aki hasonló vagyonnal bírhatott.

A szakemberek úgy vélik, hogy az ékszerekhez használt arany a több száz mérfölddel nyugatra fekvő területekről, a borostyánkő majdnem biztosan a szigetország északi-tengeri partvidékéről, míg a lignit szintén Nagy-Britannia területéről származott. A prehisztorikus előkelőség testét úgy helyezték el, hogy karjai egy geometriai formákkal díszített, 25 centiméter magas ivóedény köré fonódjanak, fejjel dél felé.
A Stonehenge korszakában általában a férfiakat fejjel észak felé a nőket fejjel délnek helyezték örök nyugalomra Az utóbbi években Európa-szerte végzett régészeti és antropológiai vizsgálatok eredményei azt sugallják, hogy míg a nőket a meleg és napos déllel hozták összefüggésbe, addig a férfiak a hidegebb és keményebb északkal azonosították.

A nő csontvázára és ékszereire 18 hónappal ezelőtt bukkantak a régészek, ám az első vizsgálatok befejezéséig nem akarták nyilvánosságra hozni felfedezésüket. A lelet a délkelet-angliai Windsor melletti kőfejtő területén immár tíz éve tartó ásatás során került felszínre. A lelőhelyen ez idáig – többek között – négy darab hatezer éves ház maradványaival, negyven bronzkori sírral, három tanyakomplexum és számos vaskori település maradványait találták meg.

Forrás: MTI

Bő évtizednyi emelkedés után megbicsaklott az arany menetelése. A bezuhanó aranyár sokakra mégsem kiábrándítóan hatott. Sok kisbefektető kapott az alkalmon, és ajándékként tekintett a váratlanul olcsóbbá vált nemesfémre. Az Aranypiac.hu szerint az arannyal kereskedő bullion bankok és a befektetési alapok körében viszont töretlenül zajlik az aranytól való elfordulás.

A válság éveiben több kisebb-nagyobb árfolyam-korrekció és vásárlói hullám söpört végig az arany piacán. Az első roham az aranyra 2008 szeptemberében volt, amikor a Lehman csőd utáni pánikban ugrásszerűen megnövekedett a befektetői kereslet a sárga nemesfém iránt. Az árfolyam mégsem emelkedett akkoriban a kereslettel együtt, hanem éppen ellenkezőleg, a mostanihoz hasonló mértékben magába roskadt. A helyzet ellentmondásos volt. A befektetési arannyal foglalkozó cégek napok alatt kifogytak a készletekből, és mivel a gyártók kapacitása sem győzte a váratlanul megnövekedett igények kielégítését, a forgalmazók csak hetekkel később tudták ismét érmékkel és rudakkal feltölteni a raktárakat.

Az aranyár a kisbefektetők rohama ellenére mégis egyre csak esett akkoriban. A tőzsdei árfolyamot ugyanis a piaci nagyágyúk mozgatták, a befektetési bankok és a nagy hedge fundok, amelyek a válság akut óráiban hirtelen likviditási nehézségekkel küzdöttek, és ezért nagy volumenben eladni kényszerültek az aranybefektetésüket. A piacra zúduló kínálat pedig, amelyhez képest a lakossági kereslet eltörpült, a mélybe taszította az árakat. Annak idején két hónap alatt 900 dollárról – több mint 20%-kal kerülve lejjebb – csaknem 700 dollárig esett az arany unciája. Legutóbb két vásárlói hullám gondoskodott hangzatos szalagcímekről az újságok hasábjain. Először a ciprusi bankpánik vezetett a kereslet hirtelen élénküléséhez Európa szerte. Befektetők tömege bizonytalanodott el egyszer csak a bankban őrzött pénze biztonságára gondolva, és dönthetett úgy, hogy vésztartalékként inkább otthon tárol valamennyi aranyat, amely bár elismert módon kamatot nem termel tulajdonosának, de legalább a csődkockázattól mentes, a hagyományos pénzügyi rendszeren kívül eső vagyonelem. A bankbetétek körüli félelem nem is megalapozatlan. Az EU pénzügyminisztereinek április közepén megtartott dublini találkozóján a résztvevők többek között arról egyeztettek, hogy a ciprusi minta általános gyakorlat lehet a csőd közeli bankok feltőkésítése során.

A mostani legújabb ok pedig, amiért befektetők hajlandóak az aranyért sorba állni, az árfolyam szédítő zuhanása. Azok közül, akik korábban 1.800 dollárt sokalltak kiadni az egy unciás (31,1 gramm) Krugerrand érméért, sokan gondolják most szerte a világban, hogy életük nagy lehetősége érkezett el az 1.400 dollár körüli árszinteken, és ezért megragadják az alkalmat, hogy a dél-afrikai befektetőérméből bevásároljanak. A világ legnépszerűbb aranyérméjét gyártó Rand Refinery mindenesetre már hetek óta nem tudja teljesíteni a megrendeléseket. 

Az aranyár nagy esése a New York-i határidős árupiacon (Commodity Exchange) indult el két hete. A COMEX eredendően a bányatársaságok határidős, illetve a feldolgozók fedezeti ügyletek iránti igényét volt hivatott kielégíteni, de mára a spekulánsok játszótere lett. Elképesztő volumenben cserélnek itt gazdát papíron szállítási ígérvények az aranyra, amelyeknek csak töredéke megy át tényleges fizikai teljesítésbe. Az ominózus fekete pénteken 368.000 aranykontraktus, azaz 1.140 tonna arany fordult meg a New York-i börzén, majd hétfőn további 2.300 tonna, azaz csaknem egy egész éves kitermelési volumen. Ez alapjaiban rengette meg az aranypiacot, amelyen már amúgy is kezdett úrrá lenni az elbizonytalanodás. A COMEX-en bevitt kegyelemdöfés előtt kialakult világvége hangulatról ugyanis több, az aranyra kiadott prognózisát lerontó banki elemző már előre gondoskodott.

A piac igazán nagy szereplői azonban nem unciában, hanem tonnákban számolják az aranyat. Ők korábban vették, de most inkább szabadulni akarnának a nemesfémtől. A kezdő lökést még Soros György adta meg, amikor híre ment annak, hogy megvált a fizikailag is aranytömbökbe fektető SPDR Gold Trust befektetési alapban tartott részesedésétől. Az őt követő befektetők kiszállása eddig 238 tonna aranytól szabadította meg az SPDR-t az év eleje óta, de más hasonló típusú alapból is áramlott ki ennek nagyjából még a fele a piacra. Ezt a hirtelen jött extrém túlkínálatot nem képes felszívni a kisbefektetőknek az utóbbi napokban még annyira felélénkült kereslete sem, és ez az, ami végeredményében letöri az árakat.

A nagybefektetők pálfordulásának hátterében leginkább az áll, hogy ők már nem tartanak azoktól a rendszer- és egyéb kockázatoktól, amelyekkel a válság legkeményebb éveiben számolniuk kellett. Az inflációs félelmek eddig nem igazolódtak be, az államcsődöket a politikusok hajlandóak erőnek erejével elkerülni, mindehhez pedig a jegybankok végtelen pénzt nyomtatnak. Ugyanakkor a válságot túlélő vállalatok megreformálva, versenyképesebb állapotban jó profitot termelnek, ami a vonzó befektetési célponttá vált részvényárfolyamok emelkedésében is tükröződik. Mindez azt az érzetet kelti, hogy a kockázatok kontroll alatt vannak, és ezért nincs szükség menedékre. Az idők változnak, és úgy tűnik, hogy a válság devizájának hamarosan keresnie kell az új helyét egy krízis utáni békésebb korszakban.

Forrás: Aranypiac.hu

Dubaiban a 10, 20, 50, és 100 grammos tömbökkel már nem tudják kiszolgálni a vevőket. Szingapúrban és Hongkongban hasonló problémákkal küzdenek a legnevesebb kereskedőházak, mint a Sky Jewellery, a Damas és a Jovalukkas. A Pert Mint Australia és a China Gold Association is közel azonos ellátási gondokról számol be. A hetedik kontinensen, Sydney városában a kereskedők úgy jellemzik a helyzetet, hogy az emberek „rájuk törik az ajtót”, annyian akarnak aranyat venni.

Kínában és Sri Lankán a kisbefektetők félelmét az mozgatja, hogy a nagyon alacsony árak miatt a jegybankok egyszerűen fel fogják vásárolni az aranyat a piacról, így nekik nem marad, ha nem lépnek időben. Japánban a kormány defláció ellenes politikája (, amely az infláció gerjesztésére irányul) fordítja befektetők tömegeit a nemesfémek felé. Ennek egyértelmű kárvallottja az államkötvény piaca. Indiában, a kormány által újból megemelt aranyimport-vám ellenére éves viszonylatban a forgalom megduplázódásáról nyilatkoznak az ékszerkereskedők. A világ egyik legfontosabb aranytermelő országában, Dél-Afrikában, a globális piac egyik legkedveltebb és legkeresettebb arany termékével, a Krügerrand-érmével kapcsolatban a gyártó cég ügyvezetője „masszív keresletről” beszélt a helyi médiában. Négy-ötszörös forgalomnövekedést regisztráltak a megszokott hétköznapi átlaghoz képest.

A globális aranypiac aktuális hangulati fokmérőjének tekintett, Amerikai Sas Aranyérmékből (American Gold-Eagle) hivatalos adatok szerint április első három kereskedési hetében összesen 167.500 darabot értékesítettek, amely igencsak kiemelkedő, rekord közeli szám. Egyes vélemények szerint nem elképzelhetetlen, hogy a 2010 májusában elért 190.000 darabos csúcsot is megdöntheti a rendkívüli érdeklődés a befektetők részéről.

És meddig tart ki ez a vásárlói roham? Az arany egy héttel ezelőtti bő 10 százalékos gyengülését egy folyamatosan felfelé ívelő árkorrekció követi, amelynek köszönhetően az időben „kapcsoló” befektetők már újabb öt százalékos hozammal gazdagodhattak. Vagyis aki a múlt hét közepén vásárolt, annak a sárga fémje a ma délelőtti adatok alapján már 5 százalékkal többet ér! A globális gazdaságról szóló hírek többségében borúlátóak, kevés az örömre adó ok. Ennek tükrében az arany folytathatja útját az áremelkedés ösvényén. Igaz kérdés, hogy lesz-e elegendő számú tömb és érme az üzletekben, mert a vásárlók kedve ilyen környezetben nem fog lankadni…

Forrás: Arteus hírlevél, 2013. 04. 22.

Múlt hét kedden hajnalban, az ázsiai kereskedési szakaszban nem sokkal 1.300 dollár felett lefékeződött és végül megállt az arany szabadesése. Az ázsiai vevők szemlátomást elérkezettnek látták a pillanatot a kedvezőbbé vált árszinteken a bevásárlásra. De nemcsak a spekulánsoknak jött meg a merszük a hulló kések alá kimerészkedni a piacra. Kínában az ékszerboltokban is sorban álltak az emberek az „olcsó” fizikai aranyért, úgyhogy a befektetési aranyat forgalmazó üzletek egy csapásra kifogytak a készleteikből. Később hasonlóan megnövekedett fizikai keresletről számoltak be szerte Ázsiából majd Európából és az Egyesült Államokból is.

Az aranyár egy eredetileg a Financial Times-ban megjelent hírre kezdett el kollabálni. E szerint az államcsőd szélére került Ciprus piacra dobhatja a szigetország aranytartalékát illetve annak egy részét, hogy így jusson sürgősen pénzhez, amellyel az európai mentőcsomag ráeső önrész-hányadát finanszírozni tudja. Bár Ciprus 13,9 tonna aranya önmagában nem jelentős tétel, ezután mégis félelmek kaptak szárnyra azzal kapcsolatban, hogy az eurózóna többi problémás országa is hasonló lépésre kényszerülhet. Portugália és Spanyolország már lényegesen nagyobb aranytartalékkal rendelkezik, nem is beszélve a 2.452 tonnás olasz tartalékokról. Az olasz politikai helyzet továbbra is zavaros, az országnak több mint egy hónapja nincs kormánya, miközben komoly gazdasági nehézségekkel küzd, és az adósságproblémák miatt is szorít az olasz csizma. Ki tudja, mi lenne, ha Olaszország jelentene be igényt uniós pénzügyi segélycsomagra? Vajon a Cipruson kipróbált válságkezelés (betétek megadóztatása, aranyeladás) kerülne ott is alkalmazásra?

A jegybanki aranytartalékolás a nemesfém egyik fő bástyája volt az utóbbi időkben. Az ezt aláásó hírek, az aranyra eladási ajánlást kiadó brókercégek, az összképet tekintve ingatag technikai helyzet – február közepén fontos technikai támaszszint alá ment a nemesfém árazása – valamint az amerikai Comex határidős árupiacon elindult eladói hullám, együttesen pánikreakciót váltottak ki a befektetőkben. A Comexen múlt hétfőn és az azt megelőző pénteken, a krach két koromfekete napján, mindösszesen több mint egy millió egyenként 100 uncia aranyra szóló (3.000 tonnánál is több), azaz egy egész éves kitermelést meghaladó kontraktus cserélt gazdát. A Kínából érkező és a vártnál gyengébb gazdasági adatok ezek után már csak hab volt a tortán. A gazdaság fejlődésének lassulása ugyanis ronthatja a kínai lakosság vásárlóerejének növekedésével kapcsolatos kilátásokat, márpedig ez egy fontos tényező az arany iránti kínai kereslet alakulásában.

Miközben az aranyba spekulatív céllal befektetők a sebeiket nyaldosták, a feltörekvő ázsiai országok lakossága kedd hajnalban megköszönte az amerikai shortosoknak a rendkívül kedvező árakat és a fizikai arany felvásárlásba kezdett. Ezt követően rekordeladásokról érkeztek hírek a népszerű befektetési aranyérméket gyártó amerikai és ausztrál éremverdéktől, és kifogyó raktárkészleteket jelentett több kereskedő és rúdarany gyártó is világszerte. A kisbefektetők aktuális rohama az aranyra ugyanakkor egyelőre nem több szépségtapasznál, hiszen a világ legnagyobb aranyba fektető tőzsdei alapjából, az SPDR Gold Trustból a közzétett adatok szerint továbbra is naponta 10 tonna aranynak megfelelő nagyságrendben vonnak ki a tőkét a befektetők.

Hogy a kisbefektetők bevásárlásai ez alapján korai lehet-e, arról a szakemberek között egyelőre még megoszlanak a vélemények. Az eladási ajánlást kiadó Goldman Sachs elemző, Jeffrey Currie például 1.390 dollárnál nem vár magasabb aranyárat az idei év végére, és 2014-re is csak 1.270 dolláros unciánkénti célárat fogalmaz meg. Másokat nem hat meg a 200 dolláros árfolyamesés két nap alatt, és még mindig csak „normális” bár túlzó korrekcióról beszélnek, ami szerintük a hosszan futó bikapiacok természetes velejárója. Dominic Schnider, a svájci UBS bank árupiaci részlegének vezető elemzője azzal érvel, hogy a fundamentumok, amelyek az arany mellett szóltak korábban, mit sem változtak az utóbbi időkben. Szerinte az expanzív jegybanki pénznyomtatás, az alacsony kamatok, a múlni nem akaró rendszerkockázatok miatt az arany továbbra is keresett menedék eszköz maradhat, amelynek helye van a portfóliókban.

Arany, ezüst – technikai elemzés

A múlt hét elején 1.320 dollár közelébe került az arany kurzusa az azonnali kereskedésben (a londoni fixingben 1.380 dollárig). A hét végére aztán 1.400 dollár fölé kapaszkodott vissza a nemesfém, amitől némileg javult a pillanatnyi helyzetkép, de az óriási árzuhanást ezzel még csak szerény mértékben tudta kiigazítani az árfolyam. Ebben a pillanatban még nem egyértelműen megállapítható, hogy ez az 1.400 dollár fölé érő visszaemelkedés egy a nagy zuhanást követő, mindössze technikai jellegű kontramozgás, amelynek kifulladása után változatlan dinamikával folytatódhat tovább a szabadesés, vagy már javában egy új bázis építésén dolgozik a nemesfém.

Amennyiben bázisépítésről volna szó, úgy az egy ilyen mértékű cezúra után egy heteken át tartó folyamat lehet. Ennek során elég valószínű, hogy az árfolyamesésre spekuláló befektetők intéznek még legalább egy támadást az 1.320 dollár felé. Ennek az értéknek kritikus jelentősége van ugyanis az arany középtávú jövőjét illetően, hiszen erről a szintről indult ki 2011 elején az árfolyam eddigi utolsó nagy emelkedő impulzusa. A technikai elemzés szabályai szerint ennek a támaszszintnek az eleste egyértelműen a 12 éve tartó emelkedő trend végét eredményezné. Ez pedig azt jelentené, hogy az arany ebben az évtizedben valószínűleg már nem jutna túl a 2.000 dolláros álomhatáron.

Miután az ezüst kurzusa átesett a 26,16 dolláros fontos támaszszinten, egészen 23,31 dollárig süllyedt alá a jegyzés a múlt héten Londonban, de a spot árfolyam látta New York-ban a 22 dollárt is. Az olcsóbbik nemesfémnél az aranyhoz hasonló kontramozgás csak még szerényebb mértékben figyelhető meg. 23,80 dollár környékén egyelőre erős ellenállásba ütközik a visszaemelkedés. Egy további vérzivatar elméletileg 20 dollár alá is könnyen visszavethetné az ezüst jegyzését, bár mind az ezüstre, mind az aranyra elmondható, hogy a mostani túladott állapot határt szab a további esésnek.

Forrás: www.aranypiac.hu

A pánikszerű eladási hullám után világszerte egy kérdés foglalkoztatja az aranypiaci elemzőket, szakírókat és befektetőket. Az aranyár 30 éve nem látott mértékű zuhanásával véget ért-e a bő egy évtizede tartó emelkedő trend az aranynál? Míg egyesek az „aranykor” végét, trendfordulót és kidurranó buborékot emlegetnek, mások hisznek benne, hogy a romok eltakarítása után lesz innét felállás, és ezért máris vételre ajánlják az olcsóbbá vált aranyat – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az arany piacán az utóbbi napokban elemi erejű eladási hullám söpört végig, fejvesztett menekülés zajlott a tőzsdén forgó „papírarany” termékekből, és a pánik szinte mindent és mindenkit magával ragadott. Két nap leforgása alatt az árfolyam bezuhanása miatt – papíron legalábbis – dollár milliárdok váltak köddé, a világ egyik legnagyobb aranypiaci befektetője, a korábban gurunak kikiáltott amerikai John Paulson befektetési alapja napokon belül 1,5 milliárd dollárt vesztett az aranyon.

Az árfolyam mélyrepülése során fontos technikai támaszszinteket szakított át jóformán ellenállás nélkül, köztük a heti záróárakból képezett 200-hetes mozgóátlag vonalát. A szabadesésnek végül 1.320 dollár magasságában lett vége, amelynek magasságából 2011 januárjában egy rendkívül erős emelkedési impulzus kiindult, és amely akkoriban gyors iramban 1.900 dollár fölé repítette a nemesfém kurzusát.

Több definíció is létezik a tőzsdéken egy trendforduló meghatározására. Egyes elemzők az árfolyam korábbi csúcsáról való 20%-ot meghaladó visszaesést már medvepiacként definiálják. Mások egy több éven át tartó nyereséges periódusra következő veszteséges évet is már elegendőnek tartanak az emelkedő trend végének kikiáltására. A különböző mozgóátlagok, amelyek kisimítva rajzolják ki az árfolyam alakulásának irányát, szintén az uralkodó trendet képezik le, ezért ha a jegyzés metszi ezt a vonalat, akkor is szokás a trend sérüléséről beszélni. Az arany árfolyamára most ezek mindegyike elmondható.

Létezik azonban egy elmélet, mégpedig a tőzsdések körében népszerű trendkövető kereskedés módszere, amely szerint az arany emelkedő trendje viszont még nem tört meg. Ez a spekulatív kereskedési technika a legalapvetőbb tőzsdei stratégiák közét tartozik. A lényege, hogy egy befektető egy adott trend irányába vegyen fel pozíciókat.

Az arany évtizedes emelkedő trendjét a grafikonon vizsgálva jól tetten érhetők az emelkedő impulzusok, majd az ezeket követő korrekciós szakaszok. A legutolsó dinamikus emelkedési impulzus 2011 januárjában indult, mígnem augusztusban a lendület kifulladt és kezdetét vette egy hosszan elhúzódó korrekciós időszak. Ez az árfolyam-korrekció egy nagyjából 1.500 és 1.800 dollár közötti sávban zajlott. Ebből esett ki lefelé a jegyzés múlt pénteken, majd zuhant éppen az eredeti impulzus kiindulópontjáig 1.320 dollárig. Azzal, hogy itt megállt a visszaesés, a tankönyv szerint az emelkedő trend nem tört meg. Még mindig csak egy – igaz meglehetősen kiterjedt – korrekcióról beszélhetünk.

A korrekció most még javában zajlik, és mire ismét egy stabil bázist épít magának az árfolyam, az egy hosszabb ideig elhúzódó folyamat lesz. Ha az 1.320 dollár ennek során végül mégis elesne, akkor viszont tudomásul kell venni, hogy az emelkedő trendnek egyelőre vége. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy még ez sem jelentené automatikusan egy csökkenő trend kezdetét. Elsőként egy trendnélküli átmenti szakasz következne, amely akár évekig is eltarthat. Egy ilyen átmeneti periódus előzte meg a 12 éve indult emelkedési szakaszt. Előtte 1980-tól 1999-ig 20 éven át volt csökkenő trendben az arany, majd amikor a csökkenés megszakadt, két évig tartott, míg a máig tartó emelkedési ciklus kezdetét vette.

Forrás: Aranypiac.hu

(Amikor ezt a hírt közzéteszem 1420 fölött áll éppen az arany. A szerk.)

Az aranyáresés óriási lehetőségeket ad azoknak, akiknek még van pénzük. (De ugyanez igaz a hazai ingatlanpiacra is.) Emlékezzünk Hatvany Lajos Urak és emberek című kulcsregényében Bondy úr örömére, amikor beütött Pesten a tőzsdepánik (1873): Krach! Krach! kiabálta és ezután gyorsan megduplázta a vagyonát. Ő készült a válságra, s felhalmozta azt a készpénztőkét, amivel még gazdagabb lett.

Az aranypiac öreg rókái már két év óta nem ruháztak be, ülnek a pénzükön, hiszen az éppen szinten tartott kitermelés is hozott a konyhára; a technológiai szektorban hatalmas tőkék halmozódtak fel. Ezek a pénzek előbb-utóbb helyet keresnek maguknak a világban. Ha kirajzolódna, merre tart a gazdaság és mit akar kezdeni magával az emberi faj, akkor ezek a tőkék megmozdulnak, és felgyorsítják a folyamatokat. De sajnos, a gazdaságnak, a nyugati társadalmaknak éppen nincs iránya. Ilyenkor bukkannak fel a szerencselovagok, akik gyorsan privatizálnak (korrumpálnak) maguknak egy-egy piacot, területet, ágazatot, akár országot, s az arcátlanság által kiváltott döbbenet még inkább megmerevíti a valós hatalomgyakorlókat, szemük behunyására késztetve őket.

A japán leértékelés viszont a fejlett világ egyik megoldása, amely rövidesen durván fog visszaütni. Mert az exportvezérelt növekedéshez éhes és vásárlóképes piacot kellenek, amelyek momentán nincsenek olyan sokan. A körbeérő valutaleértékelődés ismét fel fogja hajtani az arany árát. Mert átmenetileg most az aranyvétel is mintegy 10-15 százalékos nyereséggel kecsegtet egy éven belül.

De addig is örömmel látjuk, hogy a 12-i blogunkhoz, amely szerint izgalmas beszállási ponthoz érkezett az arany, komoly elemzéssel és bizonytalanságát nem titkoltan a Portfolio.hu is csatlakozott.

Most kell aranyat venni?

Minden adott volt egy jókora aranyeséshez, a momentumok már hónapok óta azt mutatták, hogy elfogyott a levegő a nemesfém körül, pénteken pedig egy nagyobb spekuláns meg is találta a piacot, óriási short pozícióival elindítva a zuhanást. Az általunk megkérdezett hazai alapkezelők szerint a 2011 szeptemberi csúcsoktól már olyan messze vagyunk, hogy érdemes lehet a vételeken elgondolkozni. Az viszont a visszajelzésekből is kiderül, hogy hosszú távon ajánlatos az arannyal tervezni, a befektetői pszichológia változása ugyanis nagyobb volatilitást okozhat az árfolyamban. Az alapkezelők szerint egyéves időtávon nem számolhatunk azzal, hogy új csúcsra fut ki a nemesfém, ehhez az kellene, hogy a makrogazdasági környezet jelentősen elromoljon, illetve a dollár nagyobb gyengülésen menjen keresztül. Az 1700 dolláros szint azonban elérhető lehet, ha megnyugodnak a kedélyek.

Elpattant a húr, spekuláns rásegítéssel

Az arany megítélése az utóbbi egy évtizedben jelentősen megváltozott, az igazán nagy befektetői kereslet 2008-tól indult meg, a válság ugyanis több szempontból is felértékelte a nemesfémet. Egyrészt az arany is megszenvedte a válságot, viszont gyorsan vissza tudott kapaszkodni (negatívan korrelált a részvénypiacokkal), ami jól vette ki magát az eszközosztályok közötti összehasonlításban. Másrészt az emberek tartottak attól, hogy a jegybanki pénzpumpa a világban inflációt gerjeszt, természetes fedezési (illetve ezt meghaladóan menedék) eszköznek pedig az aranyat használták. Mi sem bizonyítja ezt, hogy a kereslet erőteljesen elmozdult a befektetési oldal irányába, 2008 óta a keresleten belül megnőtt az arany érmék, tömbök és ETF-ek vásárlása az ékszerészeti, ipari vagy egyéb felhasználás rovására.

Az igazság viszont az, hogy mind a két indok, ami az arany elszállását eredményezte, ma már nem érvényes, hiszen az árfolyam 2011 vége óta nagyjából az 1600-1800-as sávban oldalazott, a visszatekintő hozama pedig nem volt jó a kötvényekhez vagy éppen a részvényekhez képest (és akkor még a zuhanásról nem is beszéltünk). Ezt meghaladóan azok a félelmek sem igazolódtak be, hogy óriási infláció lesz, így az arany menedék szerepére is kevésbé van szükség. Az arany egyszerűen a befektetők mániává vált az utóbbi években, azonban már lehetett sejteni, hogy ez a helyzet törékeny, és bármikor megfordulhat a szélirány. A momentumok már közel egy éve azt mutatták, hogy nincs nagy erő az aranyban, a befektetők pedig úgy látszik eddig adtak időt, a türelem viszont elfogyott – mondta el Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója.
Az esésnek már megvolt az előszele, hiszen az utóbbi hetekben-hónapokban olyan hírek érkeztek a gazdaságból, ami az arany számára kedvezőtlen volt, így például az amerikai jegybank likviditásbővítésének esetleges leállítása. Az arany befektetői keresletét illetően is gyengeségek mutatkoztak, a kisbefektetők már nem voltak oda annyira a termékért, mint három éve, ezen felül több hedge fund és befektetési bankház is csökkentette kitettségét. A világ legnagyobb fizikai aranyat vásárló tőzsdén kereskedett alapjánál, az SPDR Gold Trust-nál is láthatók voltak az előjelek, április közepéig az alap által tartott arany kitettség 15%-kal esett az év eleje óta, ennek viszont harmada volt csak áprilishoz köthető. A befektetők többsége 2008 végén vagy 2010 elején már beszállt az ETF-be, a kitettség stagnált az utóbbi években, míg a kockázatvállalási hajlandóság emelkedésével összhangban sokan 2013 elején kiszálltak, valószínűleg jókora tömeg már csak bukóval.

Ilyen környezetben csak idő kérdése volt, hogy egy spekuláns mikor találja meg a piacot és kezd az arany esésére játszani nagyobb tételben. Piaci pletykák szerint éppen erre került sor pénteken, amikor is több ütemben óriási short pozíciókat nyitottak ki ismeretlenek a Merrill Lynch brókercsapatán keresztül. Vélhetően egy nagyobb, tőkeerős hedge fund vagy egy befektetési bank mozdította meg a piacot. Első körben 6 milliárd dolláros (124,4 tonnára vonatkozó) short pozíciót nyitott, amivel az árfolyam a technikailag nagyon fontos szintre 1540 dollárra esett, ami a kereskedők szerint lélektani támasz szint volt. Ezt követően jött az újabb hullám, ekkor mindössze 35 perc leforgása alatt újabb short pozíciókat nyitottak ki, csak ekkor már 15 milliárd dollár (300 tonnának megfelelő) értékben. Az összesített eladói pozíció aranyban számítva akkora volt, mint a teljes aranykitermelés 15%-a, így nem lehetett meglepetés a nagy esés, ami hétfőn is folytatódott már jóval nagyobb mértékben a fontos támaszok elesése után.

Érdemes lehet elgondolkozni a vételeken

Adódik a kérdés, hogy a rövid távú meredek zuhanások után mi következik, ugyanis a korábbiakból is kiderült, hogy az egész piac beesését és a bizalom megingását piaci pletykák szerint egy nagyobb szereplő, tőkeáttételes short spekulációja váltotta ki, amire az is rásegített, hogy az árfolyam olyan szinteket léptett át, amelyeknél automatikusan aktiválódtak a stop-loss megbízások, vagyis tömegével került sor kényszerértékesítésre. A menekülés viszont nem tarthat örökké, kedden már láthatóan megnyugodott a befektetői hangulat, a többséget viszont az foglalkoztathatja, hogy az 1350 dolláros szintek már jó vételi lehetőséggel kecsegtetnek-e.

A jövő az arany piacán nagyon bizonytalan, már csak azért is, mert a befektetői pszichológiát nem látjuk át, nehéz előre jelezni a nagyobb részben befektetői oldalról megmutatkozó keresletet. Nem tudhatjuk például, hogy az aranyérméket és -tömböket vásárló befektetőket mennyire rémítette meg a zuhanás. Szinte biztos, hogy a nagyobb esések láttán egyesek elgondolkoznak a beszálláson, a zavarosban halászókra itt is lehet számítani, viszont ez még hosszú távú trendfordulót nem fog okozni. Az alapkezelők szerint belátható időn belül nem fogunk új csúcsokra kifutni, a sztori kipukkadt, nem igazán van olyan tényező, amely 1900 dollár fölé tudná az unciánkénti árfolyamot tolni. Ettől még persze az árfolyam még emelkedhet, de ilyen szintekről még egy 20%-os felfelé korrekció is 1700 körüli szintekre lenne elegendő.

A K&H Alapkezelőnél azt mondták, hogy igaz átmenetileg a piac tarthat a jegybank monetáris politikai szigorától, viszont ez Amerikában lehet belátható közelségben, a fejlett piacokon máshol erre még nincs sok esély. Sőt a piac rövid távon arra sem figyel, hogy a fejlett világban deviza-leértékelési verseny bontakozik ki, Svájc, Anglia és Japán után még bármi megtörténhet, ami az aranyat újra vonzóvá teheti ilyen árszinteken. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy csapkodó árfolyamokra kell felkészülni, így csak azoknak lehet diverzifikációs eszköz a termék, akik a vele járó kockázatot is képesek felvállalni – mondta el Horváth István befektetési igazgató.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Daróczi Andor, az MKB Alapkezelő vezérigazgatója is, mint elmondta 1300 dolláros unciánkénti árfolyam alá nagy valószínűséggel nem fogunk menni rövid távon, az 1550-es szinteken viszont egy erős ellenállással kell megküzdenie a piacnak. Az árfolyam akkor mehetne ki új csúcsokra, ha drasztikus dollárgyengülésre vagy a makrogazdasági környezet romlása következne be, ezek hiányában viszont várhatóan az 1700-as szint közelébe vissza tud térni az árfolyam egy éves időintervallumon belül.”