Üzlet és kedvesség
„A falra mászok attól, amikor egy üzletbe lépve egy csitri harsány sziával fogad, letámad, hogy miben segíthet, amikor még kezemben az ajtó kilincse. Pedig még szét sem néztem. Persze utána, amikor valamit kérdezek, akkor megpróbál láthatatlanná válni, és elkerülni a választ, mert fogalma sincs róla” – panaszkodik egyik ismerősöm. A másiknak a pincérek vannak a begyében és azt a kérdést feszegeti: mi az oka vajon annak, hogy ebéd végeztével negyedóráig kell integetnie, míg közölheti, hogy fizetni szeretne, majd ismét jócskán várhat, amíg megérkezik a számla. Nem tudtam válaszolni. Nekem egy kisközért pénztárosa fáj, aki elmélyült és sikamlós beszélgetésbe merült egy biztonsági őrrel, miközben tíz ember hallgatta tömött kosárral a kézben őket.