Open Source and Goverment database of Infopoly Foundation

Archive for December, 2009

Predictions 2010: The future of Linux

without comments

A new decade for Linux in the data center begins in January. While no palm readers or astrologists were asked for their divinations, six Linux-watchers consulted their knowledge-banks and offered up a few predictions on Linux in 2010.

“The focus will continue to be on enterprise consolidation onto centralized Linux platforms, such as blade servers, to support cloud and virtualization initiatives,” said Steve Brasen, principal analyst at Enterprise Management Associates.

“Open source systems management vendors are focused on developing solutions for monitoring and supporting virtual and cloud infrastructures. Also, expect to see a focus on simplifying Linux operational management through better integration with enterprise-class automated management solutions.”

Ronald McCarty, founder and director of professional services at Your Net Guard, said that government will be a big Linux and open source adopter in 2010. This follows on the efforts of Open Source for America , an organization launched in July of 2009 to promote the adoption of open source in government.

Linux Foundation President, Jim Zemlin, will continue to push his notion of “Linux everywhere” for the new year. He pointed out that Linux is the heart of connected televisions, cameras, set top boxes, netbooks, smartphones, video games, tablet PCs, smart homes, automotive, GPS, and much more.

Linux and the cloud gain strength in the data center 

Most agreed that Linux and the cloud will continue to be joined at the hip next year, and Bill Claybrook, owner of New River Marketing Research said that the growth of cloud may not be a boon to the big three Linux companies—Red Hat, Novell and Canonical.

“We will see non-paid Linux (Fedora, Debian, Linux Mint etc.) being used much more in clouds than paid Linux,” said Claybrook. “As a result, Linux vendors will not reap big returns from cloud computing.”

The first wave of cloud adoption will be internal clouds, said Claybrook.

“But cloud implies automation; something missing from all virtualization management products, and no one is providing it for clouds yet,” he said. “So far Canonical is the only Linux distro vendor that has offered anything for cloud computing. Red Hat keeps talking about its cloud computing offerings, but it is really talking about virtualization, and Novell has only some re-branded stuff for cloud computing.”

Michael Cote, analyst with Red Monk, addressed some of the pain points in cloud adoption, which he said are often “FUD-driven.” Additionally, a culture clash between cloud pioneers and the slower open source community is a impediment to fast cloud uptake in the Linux datacenter, said Cote.

“There also hasn’t been an agnostic presence in the cloud-world driving enterprise adoption like we have in Linux with IBM and others,” said Cote. “The enterprise market really needs a force like that to get all the enterprise bridge jumpers to make the leap into new ways of doing IT.”

Brasen provided a list of primary areas for cloud-focused development for 2010:

  • Simplifying and reducing the cost of implementation.
  • Enabling dynamic migration between cloud services, enterprise cloud, and traditional servers.
  • Ensuring secure and reliable cloud implementations with the use of automated monitoring and management tools.
  • Achieving compliance initiatives on cloud architectures.

Virtualization mayhem: The Linux hypervisor wars 

Gordon Haff, principal IT advisor at Illuminata, Inc., said it is hard to predict what will happen with Linux virtualization market share.

“A lot of virtualization is done on roll-your-own distributions, such as Amazon,” said Haff. “I expect KVM to ramp up for pure Linux environments though, given that Red Hat is going to be pushing it hard and Ubuntu favors it.”

Brasen posited that VMware isn’t likely to make significant inroads against Xen dominance on Linux platforms. But he said that VMware’s recent acquisition of SpringSource may make it more attractive to the open source community, and that there are certainly some opportunities for VMware to leverage this support to develop better Linux-based integrations.

Cote said that the unfortunately high degree of virtualization fragmentation between open and closed hypervisor technologies will get more obvious in 2010.

“People tend to think of Linux as the rainbows-and-sandals happy land where everything is one big ball of openness and compatibility,” said Cote. “I’m not sure the world has realized the degree to which virtualization fragmentation will be annoying.”

Linux on the desktop, netbook, mobile device 

Early last year there was a lot of buzz about Linux gaining ground on netbooks but much of it fizzled with the release of Windows 7 in November.

While none of the pundits thought that 2010 would be the year of the Linux desktop, some predict growth in other areas..

“I believe that the only way Linux can make a dent in the Windows client market share lead is by adopting a single Linux client, preferably Ubuntu Desktop and market and sell it against Windows,” said Claybrook. “The open source community has gotten behind Firefox, and its market share has grown from 3.6% in 2004 to about 23% in 2009.”

Cote said that barring spectacular failure of Windows 7, the ink and hype around the desktop market in 2010 will be devoted to Microsoft.

“If you try to get time on the calendar to talk about ‘Linux desktops,’ concerns and interests like Windows 7, mobile, cloud, etc. will get you prioritized a lot lower,” said Cote. “But if you go in talking about applications you might have more luck.”

He pointed out that IBM is doing something interesting with Lotus on Ubuntu.

“That predictive framing is why Lotus’ desktop Linux strategy is so sly: they’re in no way selling Linux desktops, they’re selling the application stack that runs on them. The fact that Linux is on the desktop is — from a marketing and narrative point of view — just an implementation detail.”

Zemlin looks to none other than Microsoft’s Bill Gates’ “computer on every desktop” mantra as a blueprint for building Linux market share.

“We similarly want to see a computer in every pocket, car, airplane, television, ATM, gas pump, desktop, milking machine, boat, train, and more all running Linux,” he said.

Haff and Brasen are optimistic about the rise of Linux in mobile devices.

“We’ll certainly see an increase in Linux as it relates to mobile devices of many forms and thus it’s fair to say that the percentage of Linux contributions specific to clients will increase,” said Haff.

Brasen said that enterprises that are frustrated by the limitations of their native smartphone OS and applications are turning to Linux-based architectures, such as Google Android and Ubuntu Mobile, to allow them to develop proprietary environments specific for their business. But, this is still a small percentage of enterprise deployments, with the majority using Symbian, Windows Mobile, Rim BlackBerry, and the Apple iPhone.

“As business mobile device utilization moves from static processes (such as shipping and inventory management) to advanced business applications (word processing, email, file sharing) we’ll see an increased requirement for the mobile vendors to provide enterprise editions of these services,” said Brasen. “If they do not deliver quickly or effectively enough, Linux based solutions will likely fill the gap.”

A new shiny Chrome will attract attention in 2010 

Claybrook predicts a lot of buzz around Google’s Chrome OS when it nears release in the second half of 2010.

“Chrome OS could have a big impact on data centers by paving the way for more web-based applications and cloud computing,” he said. “The cost savings through the use of Chrome OS on netbooks would be the driver for getting data center IT managers to move to more web-based applications and cloud computing.”

Linux packaging improvements needed 

If the distributions are listening, McCarty wants them to work on packaging.

“I’d like to see the distributions start playing nicer on the package front to allow developers to quickly package their source and binaries for most distributions, instead of throwing their hands up and providing a tar ball and make instructions,” he said, noting that openSUSE is providing some leadership on this front.

Hardware gets cheaper (even free) 

That’s right, free hardware. It’s cheaper to build a netbook than an iPhone, ushering in carrier subsidies and essentially free hardware, Zemlin said To counter this, PC and smartphone makers are moving toward services such as Apple’s iTunes and Nokia’s Ovi.

“Enterprise computing is seeing a similar trend accelerating in server computing,” said Zemlin. “Today if you are a hot Web startup in Silicon Valley you don’t need to buy any software to build your Web business. Almost everyone uses open source, and you don’t need any hardware either because you can simply rent virtual machines on Amazon’s EC2 service.”

With Google Apps making inroads into what was thought to be Microsoft’s virtual lock in with SharePoint and Exchange Server, small businesses can have a full groupware and office productivity solution for $50.00 per user per year, with nothing else to buy. But, says Zemlin, the IT industry will not implode because everyone is getting everything for free, and consumers and enterprises will not get a free ride.

“The cost of computing will shift from hardware and software purchasing to the acquisition of services,” he said. “Vendors that see this shift will have loads of services and hardware to sell, albeit to different customers than they are used to.


Written by A szerk.

December 29th, 2009 at 10:06 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with ,

The Cost of Open Source Software (2008)

without comments

What is the meaning of open source software freedom? The interesting thing is that these open source software are written by many people without any expectations (financial at least). I’m starting to think that so many people from so many different countries have never before actively cooperated and shared like this before.

There is a site called Ohloh which can be seen as a portal that follows the progress of open source software. Usually every open source project is accompanied by interesting statistics and predictions.

These statistics shows how many lines a code is composed of, how many active developers there are, what language the software was written in and many more bits of information. Yet I find the prediction part most interesting. This prediction shows what the total cost would be if the project was re-made from scratch. This prediction is based on the COCOMO model. The predictions showed many compelling values. Moreover these predictions imply that developers should gain a yearly income of 55.000 dollars!

Here are some total costs of some of the most popular open source projects so far

  • Mozilla Firefox: $830.000
  • Apache HTTP Server: $2.983.791
  • Linux Kernel (Seed Only): $177.004.094
  • PHP: $25.023.881
  • Open Office: $138.706.367
  • GIMP: $19.527.651
  • VLC Media Player: $7.163.299
  • GNOME: $285.322.119
  • KDE: $66.999.594
  • MediaWiki (The software behind Wikipedia): $16.792.050
  • WordPress: $1.108.448
  • Blender: $31.507. 688
  • Debian GNU/Linux: $334.229.025
  • Pardus: $19.195.422

Source: Thinkingblog

Written by A szerk.

December 29th, 2009 at 8:46 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with

The true cost of migrating to open source

without comments

Microsoft’s sleight of hand has made the real financial advantages of open source appear to vanish, says Mark Taylor.

I was hugely entertained by the latest piece of Microsoft spin: apparently the recession is putting a dampener on migrations to open source. Of course, the suggestion is nonsense. In fact, my daily experience flatly contradicts Microsoft’s assertion, but then its marketing is not aimed at me. It is trained on those still inside the proprietary lock-in prison.

That latest piece of Microsoft nonsense makes too easy a target and is not my real focus here. I would rather dig into the true financial story behind migrating to free software.

Despite what prime minister Gordon Brown thinks, the UK is going into this recession in the worst condition of any G20 country. As Conservative MEP Daniel Hannan put it: “The government has run out of our money.”

Nevertheless, I agree with Brown that this is an international crisis and one that demands an international response, even though not all countries are in the same dilapidated condition as the UK.

Responding to the crisis
How do we, as technologists, respond to the reality of far less money, increased competition in a shrinking market and the ceaseless demands by management for innovation? How do we square this circle?
Microsoft knows the answer is free and open-source software, just as well as we do. It has spent a fortune analysing the ‘threat’ and has chosen the cost of migration as the attack most likely to succeed.
The reason migration makes such a great target is that it is the period in the IT lifecycle where IT is most vulnerable, likely to receive the highest level of criticism, and where it encounters the greatest costs. A botched migration can be a career-terminating event.

Figure 1
Figure 1: Typical cost profile for proprietary software migrations

Microsoft’s argument is that it costs more to move from one generation of proprietary software to free software than it does to move from one generation of proprietary software to the next. Like all good propaganda, the payload depends on it appearing logical and on it being capable of appearing true if you measure it in a certain way.

The IT cost profile for most organisations is similar to that shown in Figure 1:

  1. Costs peak at each migration with outlays on hardware and software, retraining, additional staff and consultancy.
  2. They then drop to the long-term level, which includes a hefty proprietary-licence component. Your local proprietary vendor will do its very best to ensure these long-term costs increase year on year.
  3. The cost of migration is generally considered to be the period around the peak. I have highlighted the most recent migration in the graphic.

The cost-of-migration propaganda works only if:

  1. You buy the line that proprietary-to-free is more expensive than proprietary-to-proprietary.
  2. You ignore long-term cost savings and look only at the narrow strip around the migration itself.
  3. You do your costings using only neo-proprietarist, commercial open source and ignore real free software, which is of course exactly what Microsoft and those like them want you to do.

Proprietary-to-free migrations
The real picture of proprietary-to-free migrations for most organisations is similar to Figure 2.
If you work with real free software, not neo-proprietary versions, the worst-case peak cost of migration is no greater than the proprietary-to-proprietary kind.

If you also look beyond the migration window defined by the proprietarists, you will see that the really substantial savings accrue over time. So, project return on investment is better than proprietary-to-proprietary, with long-term sustainable cost reductions across the whole infrastructure.

That simple fact is why, despite propaganda to the contrary, free-software migrations are accelerating in the current economy.

Figure 2
Figure 2: Typical cost profile for a migration from proprietary to open-source software

As chief executive of Sirius Corporation, Mark Taylor has been instrumental in the adoption and rollout of open-source software at some of the largest corporations in Europe, including a growing number of companies running exclusively on free software, end to end, server to desktop. A direct participant in some of the leading enterprise open-source projects, Taylor is also a well-known authority on all aspects of the open-source phenomenon.


Written by A szerk.

December 29th, 2009 at 8:44 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with

Top Ten for Government 2.0 in 2009

without comments

Almost inevitably the last few days of the year feature an impressive number of lists – on newspapers, magazines, web sites, radio and TV programs – about the best and the worst that happened during the year that is about to end.

As 2009 is my first full year as a blogger, I could not resist developing my own, very personal top ten in the area of government 2.0 and surroundings. As in the most classical tradition of top tens, I will go in reverse order, from number ten to number one, and provide my own, again very personal and totally arbitrary mark to each of those entries.

Irrespective of my judgment, each and every one of these is a testament to the effort and persistence of thousands of women and men – both in the public and the private sector – who are helping change the way governments operate. We should be grateful to all of them, for what they have achieved and for what will be possible thanks to their accomplishments.

10. European Declaration on E-Government (C-)
The European E-Government Conference, held in Malmo (Sweden) on November 19 and 20, delivered the traditional E-Government Declaration that EU ministers issue every other year.

Admittedly these declaration are a very complex balancing act. The EU does not have jurisdiction on how public administrations in different member states operate, unless is in connection with a particular EU policy (see the EU Services Directive for an example). Further, EU member states are in very different stages of maturity in their e-government and citizen engagement plans and finding a common denominator across them is a challenge in itself.

This being said, the declaration articulates a rather compelling vision, pressing all the right buttons, from user-driven services to the importance of public information and open government. Unfortunately the suggested implementation mechanisms are the same we have seen in previous declarations and there is no clear attempt at trying something new. Studies, best practice exchanges, R&D activities, call for open standards and open source are all good things, but should we judge their potential from the lack of EU e-government accomplishments in the past, I would not hold my breath here. At most, we’ll see another round of questionable EU-wide e-government benchmarks.

9. Barcamps and Gov 2.0 Conferences (C)
2009 has seen countless conferences, unconferences, barcamps and govcamps. Probably the highest profile one – but by no means the first nor the last for 2009 – was the Gov 2.0 Summit held in DC on September 8 and 9 and organized by O’Reilly (a couple of discussions stemming for that event are here and here).

These events are very valuable for practitioners in the field to exchange views and ideas, to feel a stronger sense of community, to keep gov 2.0 visible to more traditional media and politicians, and to globally advance its agenda (assuming there is one).

The downside of these events is that they usually preach to the converted. Avid web 2.0 users, bloggers, twitterers and the likes find them extremely useful and exciting, but I doubt barcamps help buy more people to the cause. Like some of the discussions we have on our respective blogs, we deal with issues and debate topics that are hardly compelling for the general public, including the vast majority of government employees who have little clue – or little interest – about the potential of social media to change the way they work.

8. U.S: Open Government DIrective (C+)
As the first concrete planning document issued by the young and dynamic Obama administration, I am sure many would expect this to make at least the top three in this ranking.

Well, first of all it made the top ten, which is not bad at all. Second, this placing does not mean that the work done by the Obama team has not been excellent (see later in this ranking). However it is fair to say that given all the anticipation, the Directive itself is underwhelming.

Most likely its value and its transformational potential is in the eye of the beholder. Those agencies that have a genuine desire to seize the advantages of government 2.0 will take it as an enabler to strengthen their social media and citizen engagement strategies. Those who are more reluctant will take this as something they need to comply with and will do the bare minimum to do so.

What is key here is the ability of Office of Management and Budget with the US Federal CIO and the Office of Science and Technology Policy with the US Federal CTO to make sure departments and agencies see the value for their respective missions. Besides monitoring how agencies comply, they should also complement the initiatives required by the Directive with additional measures in areas such as rewarding innovation, empowering employees, sharing and stabilizing effective social media policies, and so forth.

7. UK G-Cloud Strategy (B-)
With less publicity but comparable effort as their overseas counterparts, UK government officials – in cooperation with a few vendors – have been developing a government cloud (or G-cloud) strategy.
While details are still being worked out, elements of its vision have been made public. It appears that, besides creating something similar to (the cloud storefront launched by the US), it focuses also on how to rationalize data centers across the whole of government. This is not an easy task, as those data centers are sourced in many different ways. Another aspect that is being considered are also the use of for government-developed components that could be shared across departments: this is something that could definitely advance the software reuse agenda that many European governments have been discussing over the last several years.

There are two reasons why this strategy – which looks somewhat more comprehensive than the US one – does not get a better ranking. The first one is that it is blurred with the recently rumored radical outsourcing of government IT (see also Gartner research note, clients only).The second, related reason is that it may suffer from the influence of those – indeed very few – vendors that CAN afford being the players in these massive outsourcing deals.

6. British Smarter Government Report (B-)
The British government has always been exemplary in its reports about government transformation through technology. Since its very first e-government strategy, it has always paved the way for most of Europe and often the rest of the world to examine ways to leverage technology for effectiveness and efficiency. However the execution has not always been at the same level as the vision, due to the complexity and legacy that characterize the UK public sector.

The Digital Britain report first, and the “Putting the Frontline First: smarter government” report afterwards belong to this tradition. As I pointed out in a previous post, the latter breaks new ground in areas like the proposed use of analytics for predictive risk modeling and  in encouraging greater citizen participation in service delivery.

Implementation may be difficult and somewhat complicated by the parallel outsourcing trends mentioned above, but the reports lays a good foundation for progress.

5. U.S. Federal Cloud Computing Strategy (B)
Since when he was appointed, the US Federal CIO Vivek Kundra pushed for a cloud computing agenda. His aggressive stance on this topic has raised many eyebrows among federal agencies, but has also set the bar high enough for many of them to start looking into the cloud potential.

The excellent work done by the GSA, taking the lead on cloud computing strategy and hosting its first tangible outcome (, the procurement storefront for public cloud services), is moving this in the right direction, looking at critical issues such as security, standards and change management.

Unlike the UK strategy, which is taking a comprehensive look at private and public cloud, the US one focused on low hanging fruits first, although the launch of may look a bit premature as it had an unbalanced vendor representation and left some procurement questions still unanswered (see Gartner research note, clients only).

Next year will be critical to move from software as a service on public cloud to other offerings, such as platform and infrastructure as a service on private and community clouds, which are the most important for mission-critical workloads.

4. GovLoop (A-)
This member-only online community has grown into a very large resource for government officials, vendors, consultants and the general public to access to and exchange information around a variety of government topics. Started on a purely voluntary basis by a then DHS employee, it has been acquired by GovDelivery, a supplier of government-to-citizen email and wireless communication systems.

While in a post I said that the acquisition may cast some shadows on GovLoop’s future, in the few months after that the community has consistently grown and thrived.

The mention here is not just for GovLoop’s founder but for the many active members who show to government agencies around the world the tangible benefits of collaboration across boundaries.

3. Obama’s Technology Team (A-)
In the relatively short history of IT in government I do not think we have ever witnessed anything like Obama’s “dream team” of IT leaders. They are young, energetic, enthusiastic and most of them have that little touch of naivety with respect to the machinery of federal government that gives them enough freedom to make innovative and sometimes controversial statements, as well as push the boundaries.

From Vivek Kundra to Aneesh Chopra, Beth Noveck and many others, these people have both individually and as a team the potential to make change happen.

On the other hand, they have been through the easiest part of their job: the early days of a new administration, the huge political capital of president Obama, a green field for innovation. Now they will be measured by how much they are able to deliver on their vision. To some extent, their attitude has changed over time already, as they learn how to deal with internal politics, and adjust times and tone of their deliverables to the pace of federal government.

2. Australian Government 2.0 Taskforce (A)
There is not much more to say about this than what I wrote in previous posts (here and here). This group of individuals produced a truly excellent report in a remarkably short period of time, reaching out to experts inside and outside government worldwide, and showing a rare attitude to listening to other people’s opinions.
We do not know how many of their breakthrough recommendations will be translated into concrete policy action. But even if only a fraction does, their experience will remain a concrete testament to the value of what government people can achieve.

Which leads me to the number one in my personal top ten.

1. The Unsung Heroes: Government Employees (A+)
Behind the many visible efforts that governments are doing around the globe to innovate and lead their organizations into the 21st century, there are many more stories, very often at the more local level, that nobody or very few hear about and that witness the pivotal role that government officials play in this transformation.

Unconventional and unpredictable uses of consumer social media to detect or prevent crime, find a job to unemployed people, deliver better child care, identify tax fraud, reduce the cost of government operation, deal with the new challenges posed by the financial economic crises, and much, much more. While many agencies still block access to Facebook, Twitter, YouTube, thousands of government employees around the world are using these very tools to solve concrete problems and do their jobs more effectively and efficiently.

Every week, in a client conversation, I find one of these little, big stories. They rarely make the press, and they rarely imply any reward or recognition for those employees who tool the initiative.

I will keep telling these stories because I am convinced that employees are the single most critical success factor for government to transform the way it delivers value to its constituents.

Source: Andrea DiMaio

Written by A szerk.

December 29th, 2009 at 7:45 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with

Interjú a Linux Ipari Szövetség elnökével

without comments

A szabad és nyílt forrású szoftverek állami szférában történő meghonosodásának esélyei jócskán gyengébbnek látszanak hazánkban, mint az Európai Unió nyugati országaiban. Legutóbb a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság és Nyílt Dokumentumformátum Szövetség vitája kapott nagyobb visszhangot. Ezen ellentét okairól és a lehetséges megoldásról Dr. Szentiványi Gábort, a Linux Ipari Szövetség elnökét, az Open Document Format Alliance magyar tagozatának elnökségi tagját a ComputerWorld kérdezte.

Computerworld: Mi volt a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSzF) és a Nyílt Dokumentumformátum Szövetség (ODFA) között kibontakozott vita kiváltó oka?

Szentiványi Gábor: Ha több minisztérium központi beszerzését kell tető alá hozni, akkor rendszerint hatástanulmány készül a beszerzés tárgyáról, illetve annak költségeiről. Az ODFA itt azt állítja, hogy tagjai nem tudnak róla, hogy közülük bárkit is megkerestek volna, hogy ezen hatástanulmányok elkészítésében segítsenek, vagy bármilyen olyan tevékenységben vegyenek részt, ami a piaci versenyt élénkíti, vagy a különböző beszerzéseket összehasonlíthatóvá teszi, annak érdekében, hogy megalapozott és költségracionalizáló döntéseket lehessen hozni. Nincsenek pontos információink ebben az ügyben, ezért kérdéseket intéztünk a KSzF-hez, mivel úgy érezzük ez a döntés nem illik bele abba a vonulatba, mely szerint az államnak költséget kell megtakarítania, illetve támogatnia kell a nyílt szabványú, illetve nyílt forrású szoftverek beszerzését. Látjuk az elköltött összegeket, látjuk a hozzájuk kapcsolt címkéket, de ez számunkra – jelenlegi információink alapján – nem áll összhangban azzal az elképzeléssel, irányvonallal, amit például a KSzF kommunikál.

Computerworld Valóban a közbeszerzés az az út, amin a nyílt forrás és a nyílt szabványok előrébb juthatnak?

Sz. G.: Úgy gondolom a központosított közbeszerzések nem feltétlenül a legjobb terepei a nyílt forrású, illetve nyílt szabványokon alapuló megoldások elterjedésének. Bizonyos szempontból persze lehetnének, hiszen mondanák, hogy minden minisztériumnál legyen egységesen nyílt forráskódú levelezőrendszer, hiszen az jóval olcsóbb és ellát minden felmerülő igényt. Ugyanakkor nem tudunk arról, hogy a potenciális szoftvermegoldások funkció- költség arányáról vizsgálat készült volna és nyertesként mondjuk egy nyílt forrású megoldás kikerült volna. Ezen számítások elvégzéséhez szükséges szakértelemmel – főként olyan esetben amikor nincsenek licencköltségek – nagyon kevesen rendelkeznek Magyarországon. Ha például KSzF tudja, hogy keretszerződést szeretne kötni, mert spórolni szeretne, meg akar vizsgálni alternatív megoldásokat, és tudja azt is, hogy vannak kifejezetten ezzel foglalkozó, ebben élen járó civil szervezetek, akkor hogyhogy nincs meg a találkozási pont? Így nem transzparens ez a folyamat, és ha nem transzparens egy folyamat akkor az emberekben – minden rossz feltételezése nélkül – kételyek merülnek fel. Szeretnénk ha bevonnának minket ezekbe a folyamatokba, hogy kifejthessük a véleményünket, hogy segíthessünk megtalálni a legjobb megoldást.

Computerworld: Mi jellemzi ma az állami szféra nyílt forrású szoftverhasználatát?

Sz. G.: Vannak kezdeményezések, van nyílt forráskódú használat, ezek jelenleg azonban még szigetszerűek, nem érnek össze, nem tudnak összeérni, mert nincs egy olyan felűről érkező rendező elv, ami alapján ezt meg tudnák tenni. A KSzF keretszerződés adminisztratív és nem egy stratégiai jellegű. Az adminisztrációnak meg kell teremtenie a lehetőségeket, ami meg is van, ugyanakkor ezt el lehet szabotálni. A magyar közigazgatásban ha nem felelnek meg az előírásoknak, akkor nincs retorzió. Működhetne ez úgy is, mint a katonaságnál, ahol végre kell hajtani a parancsot. Nem mondom, hogy ez így lenne jó, de így könnyebben végre lehet hajtani központosított elképzeléseket. A nyílt forráskód és a nyílt szabványok esetén esetén a hatékony működéshez stratégiát kell alkotni, azokat akciótervekbe kell foglalni és azokat végre kell hajtani. Enélkül nem működik. Enélkül legfeljebb a fennálló gyakorlatot, ami közel sem hatékony – lehet különböző akciók révén erodálni.

Computerworld: Lehet ilyen körülmények között szigetszerűen, alulról építkezni?

Sz. G.: Nem. Szigetszerűen ott lehet építkezni, ahol nyílt a rendszer. Itt különben nem a nyílt forrás a probléma, hanem a szabványok, az interoperabilitás. Ezen a fronton – ezt bátran kijelenthetem -, néhány fontos ponton kívül szinte nem történik semmi. Hiába mondja bárki az állami szférában, hogy ő nem akar a 20 éves DOS-os programmal jelentést készíteni, mert az nem illik bele az ő modern IT-stratégiájába, ami különben költséghatékony és működik, azzal kell csinálnia, mert nem szabványok, hanem alkalmazások vannak meghatározva. Szerintem a magyar informatikának nem ott kellene tartania, hogy Office X verziót akarunk bevezetni, hanem IT stratégiát kellene alkotni, és a megfelelő funkciókhoz szoftvermegoldásokat rendelni. A döntési fa gyökerénél – ahol a stratégiának és akcióterveknek kellene lenni – most konkrét termékek és azok bevezetése van, pedig azoknak a döntési fa leveleinél kellene lenniük. Nagy lehetőséget látok azonban az Ügyfélkapu és az önkormányzati ASP központok projekjeiben, ezek adhatnak hajtóerőt a folyamathoz.

Computerworld: Mennyiben múlik ez egy adott kormányon? Politikai változások hozhatnak előrelépést ezen a területen?

Sz. G.: Nem tudom, hogy lesz-e változás, mert vannak bizonyos kormányfüggetlen gyakorlatok. Nem feltétlenül negatív gyakorlatok, hanem berögződések. Akár múlhat is valami egy konkrét kormányon, de nagyon komoly feladat lesz bármely kormánynak teljes szemléletváltást magára erőltetnie. Az eddig nem volt egy bevált recept, hogy jön egy kormány és az a korábbitól eltérő politikát követ ebben a kérdéskörben. Vannak és mindig lesznek kulcsemberek a kormányzatban, akik támogatják ezt a dolgot, mert rájöttek a lényegére, remélem lesz elég erejük, sajnos rengeteg itt a kötelező kompromisszum. Hasonló ez két nagyvállalat összeolvadásához, ahol egyedi esély van arra, hogy egy egy technológiát kiváltsanak, de nem egyértelmű. Tevékenykedtem már ilyen összeolvadásnál, ahol két rossz rendszert tartottak meg és nem váltották fel azt egy jobb harmadikkal.

Computerworld: A szabad szoftver, a nyílt forrás az informatikán kívül szinte ismeretlen fogalmak, annak ellenére, hogy komoly hatásuk lehetne a gazdasági és civil területeken egyaránt.

Sz. G.: Ott tartunk ahol az avignoni híd. Elindult valami, szilárd, stabil, csak nem ér el a túlsó partig. Az IT-n kívül ennek a híre nem csak, hogy nem hangos, de sokszor nem is értik. Valószínűleg nem is akarják érteni, mivel egy gazdasági szakemberek szintjén gyakran ez a probléma meg sem jelenik, bár ebben látok pozitív jeleket. Az ellenpropaganda viszont ott van a gazdasági szakembernél, akiknek lassan el kell gondolkodnia azon, hogy miért lehet érdeke valakinek ez a nagyfokú ellenkezés. Hogy valamit nyílt forrású alapokon és költséghatékonyan meg lehet csinálni, az gyakran érdekként nem merül fel. Vannak ilyen hangok, de gyengék, mivel aki pályázatot nyújt be, annak ez nem érdeke, ha a keretösszegbe amúgy is belefér. A nyílt forrást kicsit absztrahálja a szolgáltatásalapú informatika (például a SaaS), hiszen ha meg lehet pályázni és a keretösszegbe belefér, akkor már mindegy, hogy mennyibe kerül, és mi van mögötte. Másrészről még mindig itt van a szabványosítás problémája. A nyílt forrás és a nyílt szabványok a transzparencia megkövetelésének tipikus eszközei. Számon lehet őket kérni, ha valaki nem tartja be, azt ki lehet mutatni, nem lehet egymásra mutogatni, hogy ki nem tartotta be a szabvány, ki miatt nem működik a kommunikáció. Ha transzparens egy folyamat, ha transzparensek az eszközeink, akkor ezt nem lehet megtenni. A nyílt forrás beilleszkedik ebbe a vonulatba, ezért is nem mindenkinek a kedvence. Az állam esetében az, hogy az informatikai rendszerek – amiken az egész állami gépezet egyre inkább alapul – forrása nem elérhető az teljes abszurditás.

Computerworld: Lehet az olyan hangzatos elveket mint transzparencia, digitális önrendelkezés, szoftver-szabadságjogok közvetíteni a felhasználók, a civilek felé?

Sz. G.: Ahhoz, hogy egy egyszerű ember azt mondja, hogy nekem erre van szükségem tudás kell, ezt tanítani kell. Hol tanulják meg ezt az emberek? Jelenleg sehol. Ezt nem lehet egy külön tanfolyamon elsajátítani. Ott kell kezdeni, hogy ez a gondolat legyen része az általános tananyagnak. Az információs önrendelkezés, a szoftver mint szabadságjog egy rendkívül absztrakt dolog, amit nem értenek az emberek. Ezért ezt meg kell tanítani, be kell építeni az információ társadalom alapjaiba.

Computerworld: Miként lehet ezt megtenni ma Magyarországon?

Sz. G.: Én továbbra is azt mondom, politikai szinten kell felismerni, hogy ez jó dolog. De a politikus sem úgy nőtt föl, hogy ezt tanulta, így utólag kell neki ezt megérteni. Csakhogy ez nehéz, hiszen a politikus is ennek a társadalomnak a része, melyben ez a tudás nincs benne a zsigerekben. Ezt a filozófiát „aprópénzre” kell váltani, hogy el lehessen juttatni az emberekhez.

Mint arról a Computerworld korábban beszámolt, a Nyílt Dokumentumformátum Szövetség (ODFA) levélben tiltakozott a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSzF) vezetőjénél, mert szakmailag indokolatlannak és jelentős többletköltséggel járónak tartja az az állami szoftverbeszerzést, amelynek keretében a Microsoft legújabb szoftvereit vásárolják meg az államigazgatás és a közoktatás számára. A KSzF közleményt adott ki, melyben cáfolta, hogy döntés született volna Microsoft Office 2007 általános kormányzati alkalmazásáról, valamint vitatta az ODFA véleményét, mely szerint „a jelenleg alkalmazott irodai szoftverek központilag támogatott alkalmazása százmilliárdos nagyságrendű kárt okoz az államnak”. Imre János főigazgató, a KSzF vezetőségének nevében azt nyilatkozta, hogy: „jelenleg is éppen azt vizsgáljuk, hogy milyen szoftvereket lehetne lecserélni olyan nyílt szabványú alkalmazásra, amely költséghatékony, korszerű és biztonságos, valamint támogatja a csoportmunka alkalmazásokat is”. A nyilatkozat előtt néhány héttel megjelent Közbeszerzési Értesítő (KÉ 2009. évi 107. szám) ugyanakkor arról tanúskodik, hogy a KSzF nettó 24 milliárd forint értékben Microsoft, Novell, vagy azokkal egyenértékű, illetve nyílt szabványokon keresztüli teljes együttműködést biztosító szoftverlicenceket vásárolt. Mindemellett a KSzF-et kormányrendelet jogosítja fel arra, hogy 2 százalékos „járulékot” szedjen az általa lefolytatott közbeszerzések után, mely nem épp a megtakarítások elérésében teszi érdekeltté a szervezetet.

Mint arról a ComputerWorld korábban beszámolt (ODFA: Pazarló az állami szoftverbeszerzés – 2009. október 6.) a Nyílt Dokumentumformátum Szövetség (ODFA) levélben tiltakozott a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSzF) vezetőjénél, mert szakmailag indokolatlannak és jelentős többletköltséggel járónak tartja az az állami szoftverbeszerzést, amelynek keretében a Microsoft legújabb szoftvereit vásárolják meg az államigazgatás és a közoktatás számára. A KSzF közleményt adott ki, melyben cáfolta, hogy döntés született volna Microsoft Office 2007 általános kormányzati alkalmazásáról, valamint vitatta az ODFA véleményét, mely szerint „a jelenleg alkalmazott irodai szoftverek központilag támogatott alkalmazása százmilliárdos nagyságrendű kárt okoz az államnak”. Imre János főigazgató, a KSzF vezetőségének nevében azt nyilatkozta, hogy: „jelenleg is éppen azt vizsgáljuk, hogy milyen szoftvereket lehetne lecserélni olyan nyílt szabványú alkalmazásra, amely költséghatékony, korszerű és biztonságos, valamint támogatja a csoportmunka alkalmazásokat is”. A nyilatkozat előtt néhány héttel megjelent Közbeszerzési Értesítő (KÉ 2009. évi 107. szám) ugyanakkor arról tanúskodik, hogy a KSzF nettó 24 milliárd forint értékben Microsoft, Novell, vagy azokkal egyenértékű, illetve nyílt szabványokon keresztüli teljes együttműködést biztosító szoftverlicenceket vásárolt. Mindemellett a KSzF-et kormányrendelet jogosítja fel arra, hogy 2 százalékos „járulékot” szedjen az általa lefolytatott közbeszerzések után, mely nem épp a megtakarítások elérésében teszi érdekeltté a szervezetet.

Forrás: Computerworld

Written by A szerk.

December 22nd, 2009 at 5:22 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with ,

A nyílt szabványok elfogadásának története

without comments

1.) A törvénymódosítás kulisszatitkai
december 15th, 2009

“Our greatest weakness lies in giving up. The most certain way to succeed is by trying just one more time.” Edison

Időrendben a törvénymódosításról.

2007 április 11-én indítottunk egy nyilvános listát a google groups-on, OpenReform címen az alábbi célmeghatározással: “Magyarországon átalakítani a politika és a politikai diskurzus impotens módon konfrontatív terét olyanná, ahol hitelesen bárki által használható, open source, open standard szerkezetben kidolgozott reformalternatívák versenyeznek egymással.” 35 tag segítette a munkánkat.

A fenti célmeghatározáshoz kapcsolódóan kidolgoztuk egy törvényjavaslat szakmai koncepcióját (máig hozzáférhető a neten).

Ez nem volt egyszerű: a ma látható változat a dokumentumnak a több mint négyezredik(!) verziója. Ennyi kisebb-nagyobb változtatást végeztünk a koncepción, mielőtt továbbléptünk volna.

A kialakult szakmai koncepciót az Igazságügyi Minisztérium szakértői (ugyancsak “társadalmi munkában”) jogszabályi normaszöveggé alakítottak.

Elsősorban Braun Péter és a jogi szakértők hatására a normaszöveg már a nyílt szabványok bevezetésére korlátozódott, annak érdekében, hogy a nyílt és a zárt forráskódok együttműködését megalapozzuk, és a lejtős csatamezőt legalább ebből a szempontból kiegyenlítsük.

Ezek után megkerestük azokat a cégeket, amelyek globálisan a nyílt szabványok elterjedésében voltak érdekeltek, hogy a továbbiakban együtt küzdjünk a közös célok érdekében. Itt lépett be a folyamatba 2007 nyarán Paál Péter az IBM és Szittya Tamás, a Novell vezetője, Basa Richárd a Novell igazgatója és Kéménczy Kálmán a Novell vezető konzultánsa, akik azóta is aktív támogatói a folyamatnak.

Először megpróbáltunk bejutni az akkori miniszterelnökhöz, cégestül. Én a nyílt szabványos reformfolyamatot lakmuszpapírként kezeltem: vajon tényleg szeretne-e értelmes reformokba kezdeni az akkori kormány, amelyek illeszkednek az általam is kívánatosnak tartott irányhoz, vagy csak kommunikálnak? Hát, sajnos megbuktak a teszten: még csak beszélnünk sem sikerült a miniszterelnökkel. Így év végével le is léptem a környékről.

2008 elején kezdtük szervezni a Nyílt Szabvány Szövetséget: a bejegyzéssel együtt rá is ment az év. Tagjai itt láthatók, tisztviselői itt, köztük IT körökben ismert Maróy Ákos, a Newtech Bp meetup és a Kalózpárt alapítója, Stefan Marsiske, a H.A.C.K. alapítója, és Radnai Marci, a Ramasoft elnök-vezérigazgatója.

Elnökünk Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója.

Támogatóink a nyílt szabványos meetup-csoport 38 tagja.

Az érdemi tevékenységünket 2009-ben kezdtük. Több projektünk közül most azt a projektünket emelem ki, amely végül a törvénymódosításhoz vezetett. Szerettük volna elérni, hogy Klézliné Imre Borbála, aki a Kekkh E-közszolgáltatásokért felelős, hihetetlenül koncepciózus, energikus, okos, jószándékú és kedves elnökhelyettese, sikereket érjen el abban a projektjében, hogy költözés esetén ne kelljen minden egyes közműhöz (víz, csatorna, gáz, villany, távfűtés) külön-külön bejelentkeznünk: elég legyen egyetlen helyen leadnunk az adatainkat, és utána minden nyílt szabványos formában automatikusan kerüljön átírásra.
Ez a projekt túl nagy falatnak bizonyult, elsősorban adatvédelmi okok miatt, ezért közösen a közműszolgáltatókkal egy kisebb, de kapcsolódó projektet választottunk a nyílt szabvány alapú együttműködésre, ahol az adatvédelem szempontjai könnyebben érvényesíthetőnek tűntek: a védett fogyasztók ügyét. 2009 június 30-án 5 szervezettel együtt levelet írtunk a mostani (MSZP-s) miniszterelnöknek és a Költségvetési Bizottság (Fideszes) elnökének, a védett fogyasztók nyilvántartásának az ésszerűsítése érdekében.

A kezdeményezés érdekessége, hogy a 6 aláíró szervezet között találjuk mind a fogyasztók, mind a közmű-szolgáltatók, mind pedig a helyi állam képviselőit – azaz a levél igazán széles társadalmi konszenzuson alapul.

A közös kezdeményezés nyilvánosan több helyen jelent meg, a legrészletesebb cikk (benne rövid interjúk a szervezetek vezetőivel) itt található.

Az elmúlt fél évben az együttműködés folytatódott. A közös munka során arra jutottunk, hogy a védett fogyasztókat (+ általában a fogyasztót), és az állampolgárokhoz 93(!) csatornán eljutó támogatások átláthatóságát mind a támogatottak, mind a támogatók, mind pedig az adófizetők számára rövid távon akkor szolgáljuk legjobban, ha az E-közszolgáltatási törvényt javasoljuk nyílt szabványosítani.

Miért? Mert ha az állampolgárok nyílt szabványos, géppel feldolgozható formában jutnak az adataikhoz, akkor szabadon rendelkezhetnek fölöttük, pl. azzal az információval is, hogy védett fogyasztók-e vagy sem.

És ha a közműszolgáltatók nyílt szabványos formában csatlakozhatnak az állami központi rendszerhez, amelyhez törvény szerint 2010-től kötelességük csatlakozni, akkor senki sem kérhet el csupán a csatlakozásért akár több milliárd forintot tőlük (amit természetesen a fogyasztókra hárítanának).

Innentől kezdve a folyamat két természetesen két szálon futott.

A Fidesznél Dán Karcsin, Fericsán Anitán keresztül a segítőkész Fónagy Jánosig: a Fidesz frakcióvezetése támogatta a javaslatunkat, végül azonban adminisztratív okokból nem sikerült módosítót vagy közös módosítót beadni. Továbbá Wenczel Richárdon keresztül Nyitrai Zsoltig, aki pozitívan viszonyult a kezdeményezéshez, de már csak túl későn sikerült összefutnunk.

A MSZP-n belül Mesterházy Attila támogatta a javaslatot, Bajnai Gordon nem ellenezte, és Márfai Péter adta be hivatalosan.

A beadás küszöbén a kormány részéről Szittner Károly szakszerű, élesszemű, a rendszer integritása fölött éberen őrködő, ugyanakkor a kölcsönösen elfogadható, közérdekű megoldásokat aktívan kereső segítsége tette kormányzati szempontból kifogástalanná a javaslatunkat.

A folyamatot áttekintve: a kezdetektől, a három év folyamán több mint 100 ember járult hozzá erőfeszítéseinkhez valamilyen formában.

Közülük többen lettek, többen lettünk barátok.

Ha másért nem, az országmegváltás már csak ezért is megéri:)

Köszönjük. Mindannyiuknak. Egymásnak.

Folyt. köv.


2.) Győztünk!!!:) A parlament elfogadta a nyílt szabványos törvénymódosítást

A parlament tegnap este 7 óra 13-kor 197 igen, 1 nem, 146 tartózkodás arányban elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely az általunk javasolt nyílt szabványos törvénymódosítást tartalmazta.

Bár ez még nem a Kánaán:), azért vegyük észre, hogy győztünk: a továbbiakban az állami hivatalok, a közműszolgáltatók és az állampolgárok e-kapcsolatairól törvény mondja ki, hogy nyílt szabványosnak kell lenniük:)))

Szervezeten kívül három éve (2007 elejétől), a Szövetségen belül az alapítási folyamat elkezdésétől számítva 2 éve, befejezésétől számítva 1 éve ezért küzdünk.

Ez természetesen csak az első lépés: rengeteg munka van még hátra. De azért merjünk örülni:)))

Egyeztetve a kormány képviselőjével, eredeti javaslatunkat radikalizálva(!), ezt a szöveget adtuk be (változtatások kiemelve):

“A 2009. évi LX. törvény az Elektronikus közszolgáltatásról (a továbbiakban: Ekszt.) 2. § e) pontja helyébe a következő lép, és a 2. § a következő o) ponttal egészül ki:
2. § e) hivatali kapu: központi rendszer azon pontja, amelyen keresztül a csatlakozott szervezet hozzáfér a központi rendszer által részére biztosított szolgáltatásokhoz, és megfelel a közhasznúság követelményeinek;
2. § o) közhasznúság követelményeinek megfelelő kapu: informatikai és kommunikációs rendszer olyan pontja, amelyen keresztül a csatlakozásra kötelezett vagy jogosult hozzáfér a rendszer által részére biztosított szolgáltatásokhoz olyan és kizárólag olyan követelményrendszer teljesítése esetén,
oa) amely bárki számára a terjesztés költségeinél nem magasabb ellenérték fejében vagy ingyenesen, regisztráció vagy más feltétel nélkül hozzáférhető, bárki által ingyenesen, feltétel nélkül használható,
ob) amelynek való megfelelés megvalósítását más jogalany joga, továbbá más – a közhasznúság követelményeinek megfelelő kapu követelményeinek meg nem felelő – szabvány, technikai vagy más követelmény nem korlátozza, és
oc) amelynek megfelelő termékek, szolgáltatások vagy rendszerek informatikai és kommunikációs együttműködési képességének biztosításához szükséges információk megszerzését és használatát más jogalany joga nem korlátozza.
Az Ekszt. 11. § (1) bekezdése a következő e) és f) pontokkal egészül ki:
[A központi rendszer ingyenes szolgáltatásként (a továbbiakban: alapszolgáltatás) biztosítja:]
11. § (1) e) az ügyfélkapu központi rendszeri illesztőfelületének igénybe vételét;
f) a hivatali kapu központi rendszeri illesztőfelületének igénybe vételét.
Az Ekszt. 16. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
(11) Az ügyfélkapunak meg kell felelnie a közhasznúság követelményeinek.
Az Ekszt. 19. § (4) bekezdése helyébe a következő bekezdés lép:
19. § (4) Az elektronikus közszolgáltatás nyújtója, valamint a központi rendszer üzemeltetője köteles biztosítani, hogy az érintettek személyes, valamint az elektronikus tárhelyen elhelyezett adataik sorsát a közhasznúság követelményeinek megfelelő kapun keresztül nyomon tudják követni.
Az Ekszt. 24. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő két bekezdés lép:
24. § (1) Az elektronikus közszolgáltatás igénybevevője jogosult arra, hogy a közigazgatási hatóságok által elektronikusan vezetett nyilvántartás rá vonatkozó adataihoz, valamint az ügyei elektronikus intézése során elektronikus formában keletkezett iratokhoz, nyilvántartási (iktatási) adatokhoz a központi rendszer útján a közhasznúság követelményeinek megfelelő kapun keresztül hozzáférjen, és azokat kérelmére számára elektronikusan megküldjék. Az egyéb elektronikus közszolgáltatást nyújtók kötelesek e szolgáltatást a központi rendszer útján közhasznú kapun keresztül is nyújtani.
(2) A természetes személy a rá vonatkozó adatokhoz ingyenesen, a közhasznúság követelményeinek megfelelő kapun keresztül férhet hozzá, más adatszolgáltatás jogszabályban meghatározott díj fizetéséhez köthető.

Ehhez a kormány – egyeztetés nélkül – még a következő (szempontunkból azonban nem lényeges:) kiegészítést tette hozzá:

Az Ekszt. 31. &-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
(4) Felhatalmazást kap a közigazgatási informatikáért felelős miniszter, hogy – az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben – az egyes elektronikus közszolgáltatásokért valamin a regisztráció díjköteles eljárási cselekményeiért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjat rendeletben állapítsa meg.

Miért radikálisabb az elfogadott változat a korábban javasolthoz képest?

Mert nem nem alternatív nyílt szabványos kapukat nyit a központi rendszeren, hanem kimondja, hogy a hivatali kapunak és az ügyfélkapunak kötelező “közhasznúnak” (= nyílt szabványosnak) lennie. Itt pedig nincs pálya a manőverezéshez: a “közhasznúság követelményeinek megfelelő” kifejezésnek a törvényi definíciója az és csak az, amit mi a nyílt szabvány definíciójaként fejlesztettünk ki még 2007-ben. Ez ellen lehet érvelni, de csak a jogrendszeren kívül. (A “nyílt szabvány” kifejezést állítólag azért nem tudtuk behozni, hogy ne kelljen változtatni a szabványtörvényt.)


Written by A szerk.

December 18th, 2009 at 1:19 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with , ,

Decison of Hungarian Parliament on Open Standards

without comments

Hungarian Parliament has made the use of open standards mandatory by law in the intercommunication between public administration offices, public utility companies, citizens and voluntarily joining private companies, conducted via the central governmental system.

This week the Hungarian Parliament amended Act LX of 2009 on electronic public services. Below is a summary in 10 points of the amendment that makes the use of open standards mandatory.


Written by A szerk.

December 18th, 2009 at 1:15 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with ,

Törvény a nyílt szabványok kötelező alkalmazásáról

without comments

A Nyílt Szabvány Szövetség (NYISSZ) üdvözli, hogy az Országgyűlés kötelezővé tette a nyílt szabványok alkalmazását a magyarországi hivatalok, közműszolgáltatók, állampolgárok és magáncégek egymás közötti, a központi állami rendszeren keresztül folyó kommunikációjában.

A civilek szerdán juttatták el közleményüket az MTI-hez, amelyben azt írják: a hazai szabványháború lezárását jelentheti a NYISSZ által javasolt törvénymódosítás, melyet a parlament december 14-én elfogadott.

A szövetség szerint a jelenlegi nem szabványos alapon működő, “szigetszerű” informatikai rendszerek több szempontból akadályozzák az egyszerű, átlátható és olcsó ügyintézést, szolgáltatásokat. A szabványos működés eredményeképpen a felhasználók – tehát az állampolgárok, vállalatok és intézmények – magasabb szintű szolgáltatásokhoz jutnak: csökken a hozzáférés és a szolgáltatás biztosításának a költsége és egyszerűsíthető az ügyintézés, az állampolgárok ezáltal időt és pénzt takaríthatnak meg. Ráadásul a nyílt szabványok működése esetében a szabványok használatáért senki sem követelhet jogdíjat.

A közlemény emlékeztet: a közhivatalok a nyugat európai országok többségében már nyílt szabványokat alkalmaznak. Hollandia, Franciaország, Lengyelország és Horvátország az utóbbi években törvényi úton tette kötelezővé azok kötelező használatát. Magyarországon több alkalommal megütköztek egymással a zárt és nyílt szabványú termékek képviselői: 2008-ban egy 25 milliárdos “Microsoft vagy azzal egyenértékű” szoftver közbeszerzési kiírás kapcsán a Gazdasági Versenyhivatal a bírósághoz, a hazai nyílt szoftveres cégek pedig az Európai Unióhoz fordultak.

Idén tavasszal Baja Ferenc informatikáért felelős kormánybiztos sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megnyitják a közbeszerzési piacot a nyílt szabványú szoftverek előtt, azaz megkezdődhet a nyílt technológiákra történő átállás. A gazdasági válság kibontakozása még időszerűbbé tette az informatikai költségek leszorítását és ezzel együtt az informatikai monopóliumok felszámolását. A most elfogadott törvényjavaslat gyakorlatilag egyértelmű helyzetet teremt: a hivatali kapunak és az ügyfélkapunak a most elfogadott törvény értelmében definíció szerint nyílt szabványosnak, a törvény szóhasználatában “közhasznúnak” kell lennie.

Sok hazai hivatal és hatóság már eleve nyílt szabványokat alkalmaz, számukra ez a törvénymódosítás nem jelent változást. Ugyanakkor végre törvényi garancia biztosítja, hogy minden állampolgár nyílt szabványokon keresztül, nyílt vagy zárt szoftverekkel is hozzájuthasson az állami szolgáltatásokhoz.

Forrás: SG.HU

Written by A szerk.

December 18th, 2009 at 1:10 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with , ,

Open Source Has Nothing to Do with Open Government

without comments

One of the interesting consequences of the Open Government Directive has been a burst of enthusiasm by some of the open source software proponents and vendors (see here and here) who have immediately established a link between the use of open source and the directive.

For those who have been following some of the vintage discussions about government and open source, this will probably sound like a déjà vu. I honestly thought that people had finally given up pushing the confusion between open source and open standards or open formats, but here we are again.

I would argue that open government data and open source software have nothing to do. Commercial software can produce and use open formats today. What needs to be open is the data and not the software used to process it. Open source software has its own pros and cons and if governments feel they need to take positive actions to encourage or even mandate its use, so be it, but please do not claim this will make data any more open.

I could have taken this argument a few years ago, when Microsoft and other commercial vendors were holding to their proprietary data formats, but now that those battles have been fought (nor sure who has won though), let’s focus on what really needs to be open.

Andrea DiMaio

Written by A szerk.

December 14th, 2009 at 7:20 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with ,

E-Gov Versus Open Gov: The Evolution of E-Democracy

without comments

How is the Obama Administration’s Open Government (Open Gov) initiative different from the Bush Administration’s E-government (E-gov) initiative? There are many people who use the two terms interchangeably but this paper argues that although they are distinct initiatives in the United States, they are also part of the same E-democracy maturity continuum. Thus while they should not be handled totally separately, they should not be combined either. This paper provides a short history and terminology discussion and then compares and contrasts the two initiatives.

By Jenn Gustetic, Associate, Phase One Consulting Group

PDF: Read more

Written by A szerk.

December 14th, 2009 at 5:44 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with ,

Move to innovation park benefited South Tyrol’s open source centre

without comments

Making the Italian South Tyrol Free Software Centre (FSC) part of the Digital Technologies Area in the innovation centre in the Italian city of Bolzano, has given it the strength to support public authorities as well as companies in the region, says Patrick Ohnewein, head of the centre.

The FSC was made part of the Digital Technologies Area of the innovation park (TIS), a project from the trilingual province of Bolzano-Bozen, earlier this year. “It has given us a lot more resources. We are now much closer to the four strategic teams at the Digital Technologies Area, and that has raised our profile with all the organisations that contact the innovation centre.”

According to Ohnewein, this in turn has caused the FSC to become involved in commercial innovation projects such as tele-medicines, mobility, e-learning, testing & measurement, and cloud computing. “We are supporting enterprises with their research and development, help them turn ideas into real products and provide them with links to others that are active on free software.”

He explains the centre has grown from assisting public administrations to helping companies avoid being locked in by technology vendors. Turning to free software is creating business opportunities for local companies, Ohnewein said at the OpenOffice conference in the Italian city of Orvieto last month. Ohnewein also took part in the Free SoftWare Week 2009, that was held in Bolzano, in the week following the OpenOffice conference.

“We see ideas of young entrepreneurs like the company Endian, founded by Raphael Vallazza. He received the South Tyrol Free Software Award 2008, for his use of new innovative business models and his discovering of new markets, exporting free software security appliances all over the world. This is the kind of innovation we want to support in South Tyrol.”

In his presentation, he showed that public administrations in the South Tyrol province have been involved with free software for a long time. “Our public transport company, for instance, has been using GNU/Linux since 1993, preventing lock-in by both software and hardware vendors.”


Written by A szerk.

December 14th, 2009 at 1:23 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with

Approval For Open Source Software For Schools Has Been Announced By Ministry Of Education

without comments

Open source can be used to teach computer science classes to secondary school pupils, Latvia’s Ministry of Education announced on 1 December 2009.

Read the rest of this entry »

Written by A szerk.

December 12th, 2009 at 7:30 am

Posted in Uncategorized

Tagged with

FreeSoft and Ingres win Hungarian government open source software tender

without comments

Open source database management company Ingres Corporation announced on Wednesday the award of the Hungarian government’s open source software tender which has a four-year, USD22.3m budget.

A consortium of seven companies led by FreeSoft plc (Budapest:FREESOFT), a service provider in the software development sector in Hungary, participated in winning the tender.

During the next four years these firms will supply the Hungarian government with software valued at HUF4m (USD22.3m).

Ingres said that it will play an active role in all FreeSoft projects as the open source database of choice.


Source: Tradingmarkets

Written by A szerk.

December 9th, 2009 at 11:43 pm

Linux a londoni értéktőzsdén

without comments

A 2008 szeptemberi leállás után a londoni értéktőzsde vezetése úgy döntött, hogy az addig Windows alapú rendszerét Linux alapúra cseréli.

Egy óra kiesés itt dollármilliárdokat jelenthet a kiesett kereskedés miatt. Természetesen a rendszert nem csak Linux alkotja, találkozhatunk például a már jól ismert Cisco és Solaris nevekkel is. Az új rendszerrel egy-egy tranzakció az eddigi 2,7 ezredmásodpercről 0,4 ezredmásodpercre csökkenhet. A Linux mellett nemcsak a gyorsabb tranzakció, de az ár is döntött. Sokkal olcsóbb, pláne felső kategóriás kiszolgálókra – állítja a cikkírója.

Source: Terminal

Written by A szerk.

December 9th, 2009 at 9:44 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with ,

Basque government starts open source resource centre

without comments

The government of the Basque autonomous region in Spain will begin a resource centre on open source and open standards. The Ministry of Justice and Public Administration in November signed an agreement between the Basque Government and the Association of Free Software Euskadi (ESLE). The decision to sign this agreement was announced on 30 October. The resource centre will have an advisory body from representatives of ASOLIF (the National Association of Free Software), ESLE and the Basque Government.
Read the rest of this entry »

Written by A szerk.

December 2nd, 2009 at 7:43 pm

Posted in Uncategorized

Tagged with