(Beszédtervezet a Hasomer Hacaír 110. születésnapi évfordulós rendezvényére, 2022. október 14, JDC Bálint Ház, Budapest )
Sohasem volt unalmas soméresnek lenni. A szervezet magyarországi története az izgalmas, sőt nagyon gyakran veszélyes események láncolata. A hazai Somer életében még nem volt olyan hosszú – veszélyek, üldözés, zsidóságon belüli harcok nélküli – békés szakasz, mint a rendszerváltás után eltelt idő. (De meg kell jegyeznünk, hogy szomszédos Ukrajnában dúló háború komoly nemzetközi aktivitásra sarkallta magyar somérosokat is.)
A magyarországi HaSomér Hacaír hivatalosan 95 éve jött létre. De jelentősen különbözik az akkori zsidó fiatalok és a maiak helyzete. Akkor egy kemény szabályokat szabó, rosszabb életminőséget kínáló, az antiszemitizmust hivatalos politikává emelő korszakban kellett helyt állniuk, viszont működési környezetük egy nagy létszámú, gazdaságilag nem elhanyagolható erejű zsidóság volt. A rendszerváltás, az 1989 után újjáéledő zsidó szervezetek mögött már nem nagy közösség állt Magyarországon, hanem a holokauszt nyomán jócskán megcsappant számú, vagyonától megfosztott, asszimilált és többségében vallástalan utódaik. E környezetben kellett újraépíteni (többször is) a soméros közösséget, s bár az országban béke van, a maradék közösség megtartása, összetartása, s esetleg növelése ebben az időben sem könnyű feladat a zsidó vezetők számára.
Amikor a Somér múltjáról beszélünk, szinte szabadon választott, hogy milyen előzményeit veszünk figyelembe, hiszen minden eszme, kezdeményezés a történelem mélyében formálódik, s tehetséges emberek onnan bányásszák elő maguk és követőik számára. Így van ez a nemzetközi Hasomér Hacaír esetében is, hogy az 1909. április 12-én létrejött HaShomer zsidó önvédelmi szervezethez nyúlunk vissza, vagy az 1907-ben alapított Bar Giora csoportig, amelyek harcias, zsidó fegyveres önvédelmi csoportok voltak Erec Izrael területén, majd az 1920-ban létrejött Hagana tagjai lettek.
A Hashomer Hatzair, a cionista ifjúsági mozgalom formálisan 1916-ban Bécsben jött létre galíciai zsidó fiatalok által: két cserkészcsapat az 1913-ban alakult HaShomer és a szocialista és kulturális ismeretterjesztő Ceire Agudat Cion összeolvadásával. De ekkor már szép számmal működtek cionizmussal átitatott zsidó ifjúsági szervezetek – már Magyarországon is. A kelet-európai zsidó fiatalok az orthodox zsidóságon és a stetl-en kívül kerestek modern zsidó identitást, amire őket a társadalmi környezet radikális változása és az antiszemitizmus is sarkallta. A szemük előtt a cserkészmozgalom és a német Wandervogel (vándormadár) mozgalom eredményei lebegtek, ami önállóságra, függetlenségre és a kreativitásra, másrészt a szabadban való életre és a természet szeretetére és ismeretére tanította őket.
A létrejött Hashomer Hatzair azt hangsúlyozta, hogy a zsidó népnek meg kell változtatnia foglalkozási szerkezetét: munkásokká és földművesekké kell válniuk (ez a tézis Magyarországon már az 1840-es években megszületett és 1842-ben emiatt jött létre a Magyar Izraelita Kézműves és Földművelő Egyesület), de azzal vált teljessé, hogy Izrael földjén kell letelepedniük és földet művelniük. Arról álmodtak, hogy új hazájukban olyan társadalmat teremtenek, amely a társadalmi igazságosságon és egyenlőségen alapul. A mozgalom első tagjai 1919-ben, közvetlenül a háború után már el is indultak Palesztinába, s ott stratégiai helyeken lévő kibucokat hoztak létre.
1897. október 17-én az erdélyi Nagyszebenben megalakult Magyarország első cionista egyesülete, majd kiépült az országos cionista szervezet. 1902-ben megkezdődött Makkabea egyetemi ifjúsági szervezet szervezése, de létrejöttét megelőzte Magyar Zsidó Ifjak Egyesületének megalakulása, ami tompította volna a zsidó fiatalok cionista elkötelezettségét.
1903. március 22-én rendezték meg az első hazai cionista kongresszust, s végül 1903. szeptember 20-án mégis létrejött a Makkabea nevű egyetemi ifjúsági szervezet, amelynek első rendezvénye egy fergeteges és nagyszabású Makkabea chanukai buli volt, 1903. december 20-án a Royal Szálló nagytermében. (Mellesleg akkor itt működött az orthodox pesti mikve is.)
Az első világháború utáni forradalmi évek után súlyos antiszemita hullám bontakozott ki. A Horthy-vezette nemzeti hadsereg tisztjeinek fehér terrorja zsidó áldozatainak száma többszázra tehető. A zsidó egyetemistákat az úgynevezett Ébredő Magyarok csoportjai üldözték és verték az egyetemen és utcákon egészen addig, amíg a Dob utcában pár zsidó fiatal és fizikai munkás szét nem verte a zsidóellenes csőcseléket. A zsidó társaságok ellen bombamerényleteket hajtottak végre. A cionista szövetséget betiltották, és csak akkor enyhült az antiszemita hisztéria és oldották fel a numerus clausus rendelkezéseit, amikor a nemzetközi pénzügyi kölcsönök feltétele volt a magyar jogrend helyreállítása. (Mintha a történelem ismételné önmagát…)
1927 abból a szempontból is érdekes, mert ekkor kezdi meg működését a soméros kibucok szövetsége Erecben (a szövetség 1926-ban alakult Hakibuc Haárci néven). Magyarországon ekkortól beszélhetünk a Hasomér Hacaírról, mint szervezetről, amelynek ebben az évben kiképzett madrichjai egy év alatt mintegy 600 tagot toboroztak. 1928-ban a hazai Somér csatlakozott a világszövetséghez. Budapesti központja a Hollán u. 14-ben volt, s 1930-tól két vidéki mezőgazdasági és alijára felkészítő tábora is volt Bicskén és Hatvanban. 1930-ban valósult meg az első magyarországi soméros alija. A szervezetnek itthon 1000, míg Szlovákiában 1350 tagja volt akkor, tehát nagyon lendületesen fejlődött.
A szabadabb légkörben egymás után jöttek létre a Somér mellett más cionista ifjúsági szervezetek (Hapoél Hacáir, Poalé Cion, ami majd Drór néven lett ismert). A baloldali ifjúsági csoportokat a Magyar Cionista Szövetség saját szakosztályaiként próbálta legalizálni. A Drór a szövetség Ifjúsági- és Könyvtárszakosztályaként, a Hasomér Hacáir pedig az Ifjúsági Kultúrszakosztályaként működött.
S ez nem volt véletlen. A Somér tagjai általában alsó-középosztálybeli fiatalok voltak, az átlagnál magasabb műveltséggel, és sajátos, hatékony oktatási-képzési rendszerrel. A sajtóban is megjelent egy-egy rendezvényük. A Miskolci Reggeli Hírlap 1930. március 19-i száma szerint:
„Igen nagy sikert ért el a Somér szavalókórus, amely Tchernychovszky (mai írásmód szerint Saul Csernyihovszki) Éji fantáziáját adta elő. Most lépett az emelvényre Tordai Judit, az országos nevű fővárosi szavalóművésznő, aki a nála megszokott kiemelkedő és világot interpretáló művészettel héber költőktől adott elő verseket.”
A Somér erősödő jelentőségét mutatja, hogy a 17. cionista kongresszuson 1931-ben Bázelben Magyarországot a Hasomér Hacáir képviselte.
A különféle baloldali mozgalmakat gyakran zaklatta a rendőrség, különösen a kommunista szimpátiával vádolt Somér tagokat. Emiatt a Hasomér Hacaírt, tehát a Kultúrszakosztályt hivatalosan fel kellett oszlatni (1933), de a cionista szövetség lehetővé tette a szervezet tagjainak, hogy helyi csoportot szervezzenek.
1936. április 2-án ezt írta a Vásárhelyi Újság:
„Budapestről jelentik: Mint tegnap közöltük a főkapitányság politikai osztályára a detektívek 34 gimnáziumi és kereskedelmi iskolai diákot és diákleányt állítottak elő.
A kihallgatások végén kilenc diák és diákleány őrizetbe került, míg a többit átadták a szülőknek, de az eljárást valamennyi ellen megindították.
Kiderült, hogy a mozgalom fő fészke az Abonyi-utcai zsidó leánygimnáziumban van.
A szervezkedés fővezetői úgyszólván maguk a diáklányok voltak, akik a szélsőséges eszméket utóbb már nyíltan hirdették és propagálták osztálytársaik körében.
Az egyik Wesselényi-utcai iskola növendékeiből is többen csatlakoztak a mozgalomhoz és kiderült az is, hogy a szervezkedés élén Szigeti Péter kereskedelmi akadémiai hallgató áll, aki Újpesten, Nyár-utca 94. sz. alatt lakik. Szigeti Péter indította el a mozgalmat és a kommunista tanokat mind a leányok, mind a fiuk között ő hintette el.
Megállapították azt is, hogy hogyan volt alkalma Szigeti Péternek arra, hogy az ifjú bolsevistákat megszervezze. Kiderült, hogy valamennyi diák és diáklány tagja a cionizmus egyik szélsőséges mozgalmának, az úgynevezett „Somir“ mozgalomnak, amely a cionista fiatalok között megindult három ilyen mozgalom közül az egyik legszélsőségesebb baloldali utat követi.
Az egyik ilyen Somir-mozgalmi összejövetelen terelődött a téma arra, hogy a középiskolások helyzetén javítani kellene és modernebb szellemben kellene irányítani az ifjúság nevelését. Ezekből a beszélgetésekből alakult ki egy határozott irányú kommunista elmélet, amelynek minél szélesebb körben való megtárgyalására a diákok és diáklányok hetenkint több esetben a mozgalom egyik tagjának a lakásán összejöttek. Ezeken az összejöveteleken állandóan 25—30 leány és fiú vett részt.
Ezeken a megbeszéléseken a Moszkvából importált magyar szövegű bolsevista könyvekből ismertették a bolsevista tanokat. Tanügyi reformot akartak az ifjú bolsevisták.
A kihallgatások során kiderült, hogy a diákleányok és fiuk kommunista szemináriumot tartottak, s külön csoportokat alapítottak, amelyek a nyári vakáció beálltával megfelelő irányítás mellett nyári üdülés ürügye alatt járják be a vidéket a vidéki földmívesek gyermekeit is kioktatják a kommunista tanokra.
A politikai osztályon őrizetbe vett kilenc diáklányt és fiút a bűnügyi osztálynak adják át, amely ma délben dönt letartóztatásukról.
Érdekes, hogy a szervezkedő diákok szülei közül nagyon kevesen tudtak gyermekük szervezkedéséről. Az eljárás azok ellen is folyik a rendőri gyermekbíróság előtt, akiket Hetényi Imre főkapitányhelyettes a nyomozás vezetőjének utasítására szabadon bocsátottak. A rendőrség ennek az esetnek tanulságaképpen élénk figyelemmel kíséri a középiskolai ifjúság életét.”
Novák Attila, aki összefoglalta a Somér társadalmi összetételét ezt írja egyik tanulmányában: „A rendőrség feltérképezte a cionista mozgalom szervezeti kereteit, hahsaráit és személyi viszonyait. A baloldali mozgalmak többsége fiatalkorú volt, a mozgalom magját huszonöt év alattiak alkották. Sok volt közöttük a nő és a szakképzetlen fizikai munkás. A budapestiek többsége a város belső (VI., VII., VIII.) kerületeiben lakott. Budapest gazdag kerületeiből nem jöttek baloldali cionisták.”
1934-ben a Hasomér Hacáir megjelentette A Zsidó című lapot, de Magyarországon nem maradhatott cionista irányú sajtó. A felvidéki és erdélyi zsidó lapok persze folyamatosan beszámoltak a helyi cionista szervezetek tevékenységéről és a zsidó cserkészet eredményeiről. Míg Magyarországon a zsidó cserkészcsapatokat kivetette magából a cserkészszövetség, addig Szlovákiában az 1930-as évek közepén 12.000 zsidó cserkészt tartottak számon. Ők és a cionisták alkották a későbbi ellenállás magvát, ahogyan Magyarországon a Hasomér Hacaír.
A Magyarország határait kiterjesztő két bécsi döntés (1938 és 1940) nyomán újabb felvidéki és erdélyi Somérek kapcsolódtak be a magyar szervezet munkájába. Ehhez társultak 1943-ban a Szlovákiában és Lengyelországban a németellenes ellenállásban már részt vett fiatalok, akik által a haza mozgalom elsajátította az illegális módszereket. A cionista mozgalmak fiataljai felkészültek: bunkereket építettek, megkezdték a hamis papírok gyártását, fegyverekkel gyakoroltak és megszerveződtek az embercsempész útvonalak.
Akik itt vannak mindannyian tudják, mennyi hőstettet hajtottak végre a soméros fiatalok a II. Világháború alatt. Fontos, hogy mindenki megismerje neveiket, amelyet David Gur gyűjtött egybe és adott ki Együtt az ár ellen című könyvében.
1944. március 19-e, azaz a német megszállás után, a szervezet tevékenysége folyamatosan bővült. Megindultak az úgynevezett kirándulások, amelyekben Románián át menekítették ki az embereket, remélve, hogy az Ígéret Földjére ők is eljutnak. Legalább 7500 menekülőt sikerült átjuttatni a határon.
A gettósítás idején 200 településre utaztak a somérosok és más ifjúsági szervezetek tagjai, részint figyelmeztetni, menekülésre bíztatni az embereket, másrészt saját társaik kimentésére. Akik elszöktek a gettókból, azok számára hamis papírokat biztosítottak. A soméres okmány-hamisító laborban 120.000 svájci védőútlevél, 80.000 rendőrségi bejelentőlap, 10.000 keresztlevél és anyakönyvi kivonat készült, egyéb egyedi dokumentumok mellett.
1944. október 15-e után nehezedő helyzetben már nyilas vagy SS egyenruhába bújva is mentették az embereket, s ebben kimagaslott a kommunista ellenállással kapcsolatot tartó Joszi Mayer, aki szőke és kék szemű volt, s jól állt rajta a fekete egyenruha. De nem csak ő viselte az ellenség egyenruháját, német és nyilas egyenruhában álltak őrséget az általuk védett házak környékén. A soméresek élelmiszert vittek a gettóba, s felvállalták az árva gyerekek otthonai egy részének fenntartását és ellátását. Mintegy 5000 gyereket mentettek meg a biztos haláltól.
Én a leghősiesebb akciónak a Margit körúti börtönből való fogolyszöktetést tartom.
1944. december 21-én lebukott a hamisító csoport az Erzsébet körút 13-ban. Az elfogottakat a nyilasok megkínozták, és a Margit körúti börtönbe (a mamut melletti park van a helyén) vitték. Innen szervezte meg Megyeri József (Joszi Meir) és Herbst Imre (Mimis) a foglyok kiszöktetését, 1944. december 26-án. A foglyokat egy hamis nyílt paranccsal egyszerűen kivitték a börtönből. Az akció felett szemet hunyó tisztet megvesztegették, aki kiszabadult foglyokért cserébe 500 Napóleon aranyat kapott. Ennek értéke mai áron mintegy 63 millió forint. 137 halálra ítélt fogoly szabadult meg, közöttük 97 nem zsidó kommunista. A Margit körúti fogházba volt bezárva a Drór ifjúsági mozgalom több tagja, de a soméros Feigenbaum Endre és Grosz Dávid is, a hamis papírok gyártói.
Herbst Imre (Mimis) volt az első magyar, aki fényképeket készített a gettó felszabadulása után, s miképp a Hasomér Hacair tagjai, Erec Izraelbe távozott. Megyeri a felszabadulás után a rendőrség keretén belül a háborús bűnösöket kutatta fel, majd visszatért a somérbe, és ifjúsági táborokat szervezett, ahonnan csoportosan alijáztak a fiatalok. Ő is velük tartott 1948-ban.
A háború után nagy tisztelet övezte a Hasomer Hacaírt. Újrakezdődött a nevelőmunka, gyors egymásutánban több száz fiatalt alijáztatott. 1946 nyarán már 7 táborban 100-120 gyerek nyaralt. 1949 az illegális menekülés éve volt, a 14-15 évesek és idősebbek számára kirándulást hirdettek a szlovák határhoz, legtöbben akkor tudták meg, Izrael az úti cél. A Hasomer Hacair a háború végétől mintegy ötezer zsidót menekített Izraelbe. 1950-ben a Rákosi vezette hatalom betiltotta a Hasomer Hacair működését is.
A Hasomer Hacair 1989-ben alakult újjá.
A kaland veletek és általatok folytatódik.
Dombi Gábor