Rövid gondolatsor a gazdasági átrendeződés előszobájában.
Európa valójában eddig inkább nyert az orosz piaccal, mint vesztett, hiszen az oroszok importja nagyobb volt, mint az exportja. Európa érdeke volt, hogy Oroszországot egy barátságos gazdaságon keresztül integrálja a globális világba, és ez bizonyos módon sikerült is. Hogy a fejlett világ nem akarja megenni az oroszokat, annak az is a jele, hogy óriási összegeket ruháztak be cégek orosz földön, és nagyon sok európai áru célpontja volt Oroszország. Ezzel a kereskedelemmel mindenki nyert, még akkor is, ha Európa tényleg jól járt vele pénzügyileg, Oroszország pedig minőségileg. Ezért logikátlan ez a háború, mert nem hittük volna el, hogy valaki fegyvert fog a saját jóléte ellen. Ennél rosszabb csak az lehet, hogy az oroszok rakétákat lőnének azokra a helyekre, ahová bevásárolni, nyaralni és tanulni járnak. Ennek a hatalmas orosz piacnak a kiesése mindenképp komoly recessziót okoz Európában, elsősorban az Oroszországba exportáló cégek országaiban. Ezek között a legrosszabbul minden bizonnyal a kisebb országok járnak majd. Az olaj és gáz mellett az orosz export töredéke minden más: legyen az mezőgazdasági vagy acélipari termék. Oroszország problémája pedig az lesz, hogy ha minden ma „nem ellenséges” ország elkezd orosz termékeket vásárolni, akkor sem tudja pótolni a kieső európai vásárlók anyagi erejét. Fát ad el Brazíliának? Búzát Argentínának? És Afrika mivel fizet, esetleg a kenyai schilling jó lesz majd az oroszoknak is, a rubelért cserébe? Mit kezdenek vele? Ez a háború olyan negatív gazdasági spirál kezdete, amit biztosan nem gondoltak végig a kezdeményezői. A gond vele az, hogy elindítani könnyű egy ilyen utat a pokolba, de a visszatérés útja sajnos legalább évtizedes lesz.
Az átmeneti megoldás talán az lehet, hogy belépnek a közvetítői piacra olyan országok, amelyeknek nem kell rubelben fizetniük, és rajtuk keresztül folyik tovább a kereskedelem. Ezek: Törökország, Ciprus (?), Svájc lehetnek. A gázt Magyarország amúgy is Svájcon keresztül veszi, homályos módon. De ha csökken a kereskedelmi volumen, akkor az elkölthető pénz is csökken, s nehezebb lesz forrást lelni Ukrajna újjáépítésére, az energiaszektor modernizálására, a polgárok életminőségének biztosítására úgy, hogy most beindul a hadseregfejlesztés mindenütt, és fegyverre és nem búzára költenek majd az országok.
Sokan megírták, hogy Kína nyer ezzel a konfliktussal. Én ezt nem osztom teljes mértékben. A kínaiak jó kereskedők, s ha a vevőik pénze elfogy, mert nem kütyükre, hanem fegyverekre, nagy beruházásokra költenek, akkor ő csak akkor jár jól, ha ők szállítják ehhez is az elemeket. De ennek most már biztonsági problémái lesznek. Stratégiai terméket többé nem vesz a fejlett világ sem Oroszországtól, sem Kínától. A bizalmat elég egyszer elveszíteni, de hosszú időbe telik helyreállítani, ha sikerül egyáltalán. Orwell az 1984-ben is egy háromosztatú világot vizionált. És lőn?
Dombi Gábor