Amikor beül a Kazinczy utcai Hannába kósert vacsorázni, vajon tudja-e az éhes vendég, KI volt Hanna? Vajon tudja-e a ma embere, hogy MI volt a Hanna? S a legfontosabb: tudjuk-e, KINEK köszönhetjük őket?
A zsidóság történetének alig néhány lapján olvasunk a nők szerepéről. Cipóra, Debóra, Eszter történetei után egyedi és különleges emlékirat Glikl Hameln (született 1646-ban) nyomán maradt fenn, aki megírta családja és saját élettörténetét. A XIX. századig kellett várni, hogy a zsidó nők felbukkanhassanak a közösség és történelem lapjain. A hazai hagyományhű zsidóság nyilvánosságában a rebecenen kívül – amint Gläser Norbert fontos tanulmányában és könyvében megjegyzi – másról említés is alig esik. A pesti (nem zsidó) nők emancipációjának kezdeteit Hrotkó Larissza az 1810-es évekre teszi. Az első pesti zsidó nőegylet 1866-ban alakult meg. Fenyves Katalin tanulmányából tudható, hogy 1900 áprilisában indult útjára a Magyar Zsidó Nő című „társadalmi és szépirodalmi hetilap”, amelyik közölte az első Magyarországon végzett orvosnő, dr. Steinberger Sarolta fényképét. E lap egyik olvasói levélben egy hölgy egyenesen „zsidó nőkérdés”-ről ír: a zsidó felekezeti sajtóban a nők helye még mindig otthon és a háztartásban van. A nők közéleti szerepe a férfiak számára akkor volt elfogadható, ha az vallásos vagy szociális célú volt. Ezért a vallásos, középosztálybeli nők helyüket leginkább saját közösségeikben, a kisebb-nagyobb nőegyletekben, patronázs szervezeteikben találták meg, és végeztek valóban hasznos, és a zsidóságban mindig is kiemelten fontos szociális munkát, elsősorban kiskorú vagy idős, keresőképtelen nők és leányok felkarolását, árvaházak, népkonyhák üzemeltetését. A feladat nagysága ellenére ezt a hősies munkát még a felekezeti sajtó is csak ritkán és röviden mutatta be. Az orthodoxia szociális munkáját az 1871. április 9-én létrejövő, a betegek gondozását, látogatását és kóser élelmiszerrel való ellátását végző Országos Bikur Cholim Egyesület kezdte meg, míg az orthodox nőegylet később, 1910-ben alakult.
Az elvesztett háború, forradalmak, menekültek százezrei, gazdasági válság és numerus clausus szorításában bukkant fel az a fiatal lány, aki máig hatást gyakorol a magyar zsidóságra úgy, hogy alig tudunk róla valamit. A londoni Jewish Chronicle (1925. október 2.) így mutatta be: „példát lehet venni a fiatal zsidó leányról, ki beutazza a világot, a budapesti orthodox zsidó gyermekek ügyében…”
E lelkes fogadtatásban Heiden Dóra, a Hanna Gyermekvédelmi Egyesület alapítója részesült, aki szó szerint végigkoldulta Svájcot, Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát és Angliát, hogy az általa vezetett intézmény működése zökkenőmentes maradjon. Heiden Dóráról nagyon kevés forrás áll rendelkezésre, életéről alig tudunk valamit egyelőre. Még a születési éve sem bizonyos, 1902, 1903 és 1904 is szerepel a forrásokban. A legpontosabban felbukkant születési időpont 1904. május 10., amelyet halálakor lakhelyének újságja a yonkersi Harald Statesman közölt, 1963. június 23-án. Édesapja, a lembergi származású Heiden Leó (1873-1945) ékszerész és ezüstárugyár tulajdonos volt, aki családjával a VII. kerületi Király utca 21-ben élt, s itt működött kisebb üzeme is, ahol legalább három embernek adott munkát. Dóra édesanyja Róza (1878-1948) hét gyereket nevelt. A család jó anyagi körülmények között élt, de az ékszerész szakmai évkönyvek tanúsága szerint Heiden Leó nem törekedett magas szakmai pozíciók betöltésére. A zsidó lapokban megjelenő hirdetéseiben hangsúlyozza, hogy a cég szombattartó, tehát biztosan a város orthodox kézműves-vállalkozó kisebbségéhez tartozott.
Nem tudható, hogy mi indította Heiden Dórát, hogy gyermekvédelemre adja a fejét ‑ fiatal leányként. Még nem került elő pontos adat arról, hogy a Hanna Gyermekvédelmi Egyesületet mikor és kikkel alapította. Az Egyenlőség 1925. október 3-i száma szerint az egyesület „áldásos tevékenységét immár negyedik éve folytatja”, tehát az alapítás 1921-re tehető. Ekkor Heiden Dóra 17 éves volt, s egy szociális mozgalom indítása meghökkentően korai tett egy vallásos orthodox zsidó lány esetében. Az egyesület hivatalosan bejelentett címe, a Kazinczy utca 51 nem más, mint „Ungár Lipót dr. ügyvéd, a Hanna gyermekvédelmi egyesület ügyészének lakása”. A Hanna tehát valóban „amatőr” magánkezdeményezésként indult. Lózsy Tamás, a MAOIH archívuma vezetőjének feltételezése szerint a névválasztás Heiden Dóra anyai nagyanyjának állíthat szép emléket, ugyanis Dóra anyjának sírkövén szereplő szöveg tanúsága szerint őt hívták Hannának.
A „Hanna” tehát a budapesti orthodoxiához kötődő, de nem felekezeti üzemeltetésű szociális intézmény, amely 200 (a harmincas évekre már 250) gyermeket gondozott. E gyerekek a város legszegényebb orthodox zsidó családjaiból származtak, s akiknek a Kertész utca 32 alatt álló orthodox szociális intézményben működő napközi és gyermekmenza udvara is a boldog gyerekkort kínálta. Nem túlzott Heiden Dóra, amikor a londoni Jewish Chronicle-nek 1925 októberében azt nyilatkozta: „Közvetlen a háború után a Joint Distribution Committee megkezdte segítő munkáját a magyarországi zsidóság között, amely az American Relief Organisation támogatásában is részesült. 1922-ben ezek a szervezetek beszüntették magyarországi munkájukat, amire a dolgot folytattuk ugyan, de csak annyira, amennyire éppen erőnktől telt. Legelsősorban a gyerekekre gondoltunk, akiknek százai éheztek, vagy annyira elgyöngültek, hogy külön gondunkba kellett venni őket. Igaz, hogy sok magyar gyermek került külföldre néhány hónapra, de csak kevés zsidó gyereket vettek be közéjük. Nem kívánom kifejteni ennek a mellőzésnek az okát. Mi „Hanna” néven társaságot alapítottunk, amely naponkint ételt, évenkint kétszer ruhát ad, állandó orvosi kezelést nyújt a gyermekeknek, s amellett körülbelül kétszáz gyermeket küld évenkint falura a szünidők alatt. (…) Nem akarom a lap olvasóit megdöbbenteni azzal, hogy leírjam, milyen szörnyű állapotban van néhány apróság, aki hozzánk folyamodik, s akit mi talpra akarunk állítani… Égető szükségünk van egy állandó falusi üdülőre, ahová beteg gyermekeinket küldhetnők.”
Heiden Dóra adatokkal bizonyította a szegény zsidó gyermekek támogatásának fontosságát, amelyről az orthodox Zsidó Újság 1927. június 24-én számolt be. „Megdöbbentőek ezek a statisztikai adatok, amelyeket az orth. zsidó gyermekek egészségi állapotáról a ’Hanna’ gyermekvédelmi egyesület vezetősége állított össze. Vérszegénység, angolkór, idegesség gátolják a jövendő zsidó nemzedékek fejlődését. Ha az ember a fővárosi zsidóság körében uralkodó nagy nyomort látja, amely elsősorban a kis gyermekek sápadtságán üt ki, átérzi a nagy bölcseknek a mai kornak is szóló buzdítását: ’vigyázzatok a szegények gyermekeire, hogy belőlük indulhasson ki a Tóra.’ A Hanna Gyermekvédelmi Egyesület minden törekvése oda irányul, hogy a vézna, ideges, fejletlen zsidó gyermeket feltáplálja, hogy képes legyen a Tóra és a Micvók hordozójává lennie. Ennek az akciónak szolgálatában (áll) a ’Hanna’ gyermeknyaraltatása is. A ’Hanna’ harcba hívja a nagy zsidó nyomor ellen a még nagyobb zsidó rachmonusz-érzést! Pénzt vagy természetbeni adományokat kér a Hanna (Kazinczy-u. 51.) gyermeknyaraltatás céljaira. A ’Hanna’ a humanitás és a zsidó vallásosság nevében kéri a vidéki orthodox családokat, hogy vállalják 1-2 szegény orth. gyermek nyaraltatását bizonyos időre. Az orth. gyermekeket nem lehet beilleszteni más egyéb nyaraltatási akciók keretébe, mert csak orth. ritualitású ellátás mellett helyezhetők el. A zsidó jövő nemzedék életmentéséről van szó. Minden jó érzésű zsidónak része lehet benne egy kis szeretet és egy parányi áldozatkészség útján.” A válasz nem maradt el: vidéki hitközségek sora jelentkezett, s leggyakrabban rabbik, hitközségi elnökök, vezető tagok jártak elől jó példával. Abaújszántó, Balassagyarmat, Hajdúszoboszló, Kiskörös, Nyíregyháza, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Soltvadkert, Tab, Tokaj válaszolt a felhívásra.
Heiden Dóra nem sokáig vett részt a szervezet tevékenységében ezután. Megismerkedett ugyanis Rosenberg Sándor (Alexander Shlomo Rosenberg – 1903-1972) rabbival az amerikai Yonkersből, s ugyan nem az arrafelé gyakran dolgozó Dolly Lewy hozta őket össze (emlékezzünk csak a Hello Dolly című filmre), de 1927. december 11-én fél 1-kor már hozzá is ment feleségül a Kazinczy utcai zsinagógában. Az esküvő az év fő társadalmi eseményei közé tartozott. Rebecca Nissel rokoni visszaemlékezésében Margaret hercegnőhöz hasonlította Dórát, s leírást ad az esküvő néhány részletéről. Dr. Ballagi Ernő kétértelműen recsegő cikkben az Egyenlőségben „Fräulein Betty”-nek és férfias komolyságúnak nevezi, s utal arra, hogy a Heiden Dóra a Joint munkájában is részt vehetett a Hanna alapítása előtt, amelyet „leánytársaival” hozott létre. Feleki Sándor hat versszakos búcsúverset írt hozzá. Az intézmény fennmarad távozása után is, sőt néhányszor a Főváros is támogatja az Egyesület tevékenységét. Az orthodoxia a Holokauszt sorscsapásait is alig heverte ki, amikor az iskolák államosítása után egyesülésre kényszerítették a neológ zsidósággal 1950-ben, és elveszik egy részét, melyben mint bérlő maradhat. Ez történik a Hannával is, amely mint szociális konyha 1965-ig működhetett a Kertész utca 32 alatt. A B.I.H orthodox tagozata ezt az épületet is feladni kényszerült, és Hanna, mint szociális konyha a Dob utca 35-be vonult vissza. A Kertész utcába a Budapest Kötő KTSZ költözött, a Hanna, étteremként 1966-óta végzi áldásos tevékenységét a Dob utcában.
Nem tudjuk még, hogy a magas, vékony, komoly, kecskeszakállas, jóképű amerikai rabbi hol és hogyan ismerkedett meg a feltűnően alacsony, mosolygós és nőiesen telt Dórával, de közös vonásuk volt, hogy aktivitásukkal mindketten különösen erősen hatottak környezetükre. Rosenberg rabbit egy visszaemlékezés szerint már 1925-ben „spiritual leader”-nek tekintették a Westchester megyei Ohab Zedek zsinagógában, míg később Dórát az amerikai közösségében „human dynamo”-nak nevezték. Rosenberg rabbi szülei eredetileg Zemplén megyeiek voltak. Apja, Philip Shraga Ephraim Yehuda Rosenberg 1871. február 17-én született (1958-ban hunyt el), anyja, Esther Ernestine Wilhelm 1876 körül született. Alexander mellett nyolc Rosenberg gyerek jött a világra, s a nagycsaládban élés szintén közös kapocs lehetett Heidenékkel. Heiden Dóra és Alexander Rosenberg házasságából három gyermek született, s egyikük, Yaakov Rosenberg Izraelben jesivát alapított, amelyet apja után, Machon Shlomo-nak nevezett el.
Az Egyesült Államokban Dóra gyorsan beilleszkedett, sőt folytatta a Hannával elkezdett utat. A Women’s Branch of the Union of Orthodox Jewish Congregations alelnökévé választották, s a második világháború után férjével együtt Berlin amerikai zónájába költözött. Itt segítette férje munkáját, aki Joint Distribution Committee a vallási ügyeinek igazgatója volt és a katonai hatóságokkal való kapcsolattartásért volt felelős. Rosenberg rabbi részt vett a náci korszak áldozatainak rehabilitálásáért indult küzdelemben is. Nincs adatunk arra, hogy Dóra visszatért-e valaha is Budapestre, csak annyi biztos, hogy fiai a háború után még meglátogatták Pesten élő nagymamájukat. Az USA-ba visszatérve Rosenberg rabbi a kóser étkezés szabályainak legnagyobb tudósává lett, s tevékenységének krónikása a Kasrusz gurujának nevezte. Ő volt a rabbisági felügyelője és legfőbb formálója az Orthodox Union Kóser Divíziójának 1950 és 1972 között.
Heiden Dóra hosszan tartó betegség után hunyt el 59 éves korában a Yonkers Professional Hospital-ban. Temetésén ötszázan vettek részt, közöttük nyolc rabbi. Budapesten lassan elfelejtették. A Hanna már az én gyerekkoromban is egy éttermet jelentett csupán. Ennyi maradt a szegény gyerekek egykori napközijéből, a népkonyhából, Heiden Dóra szép fiatalságából.
Dombi Gábor
Megjelent: Magyar Orthodox. III. Évfolyam 1. szám. 2017 tavasz.
Források:
A zsidó nő. Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 2002.
Abigail Klein Leichman: My mystery rabbi. The New Jersey Jewish Standard, 2015. január 2.
Balázs Edit: A zsidó nő szerepváltozása az „Egyenlőség” tükrében (a 20. század első felében). URL: or-zse.hu. Hacofe 7.Tematikus szám: MMXIII Vol I. Nr. 1.
Eppler Sándor: A budapesti zsidóság szociális munkája, 1937.
Fenyves Katalin: A magyar zsidó nő – a felekezeti sajtó nőképe a 19–20. század fordulóján. In: Zsidóság – tradicionalitás és modernitás. Budapest, 2012.
Gerő Katalin: A szeretet munkásai. A Pesti Izraelita Nőegylet története 1866-1937. Budapest (1937)
Glässer Norbert: Találkozás a szent igazzal a magyar nyelvű orthodox zsidó sajtó cadik-képe. Phd-disszertáció, 2012.
Hrotkó Larissza: A magyarországi zsidó nők kötődéseinek strukturális változása. In: „A királyhűség jól bevált útján…”. Rendi és nemzeti kötődések szimbolikus változásai 1867 és 1918 között. Szeged, 2016.
Hrotkó Larissza: A nélkülözhetetlenek. A zsidók 18. századvégi – 19. század eleji letelepedése Pesten különös tekintettel a zsidó nők helyzetére. Tanulmány. é. n.
Hrotkó Larissza: Nők kalitkában és kalitkán kívül. Remény, 2009/3.
Hrotkó Larissza: Zsidó nők régi arcképcsarnoka. Remény, 2008/3.
Timothy D. Lytton: The Guru of Kashrut: Rabbi Alexander S. Rosenberg and the Transformation of Kosher Certification in America. In: Jewish Action. 2013. augusztus 12.
Rebecca Liebermann Nissel: We are Still Here: Memoirs of a Child of Survivors. 2006.
Az Egyenlőség, a Jewish Chronicle cikkei. My Heritage és Geni.com weboldalak adatbázisai.