Identitásom könyvei: Dalos és Nyíri (1992)
A fiatal már serdülőkorában mintákat választ magának: céljait, életútját ezekhez igazítja. Adódhat ez a szülők példáiból, orientáltságából – de igen sokat jelent a kortárs csoport vagy bármilyen olyan kör vonzása, amelyet a kamasz a magáénak, s emellett izgalmasan érdekesnek érez. A zsidóság Magyarországon többnyire már nem (csak) adottság – hiszen sokan jövünk olyan körből, ahol a családokban elő sem kerül a szó, s meg nem éltek a szokások -, hanem választás, döntés kérdése. Ez a döntési szabadság abban is megnyilvánul, hogy kiválasztható, milyen hagyományt vállal fel ősei csomagjából az egyén. Ha ez a zsák már lapos is, újra meg újratölthető. Úgy érzem, Dalos György A körülmetélés és Nyíri János Madárország című könyvei szükségesek ahhoz, hogy ezeket a batyukat megtölthessük.
A történelem fintora, hogy a két alkotás szinte egymásba ölthető. Az önéletrajzi alapokra épülő művek főhősei azonos korú zsidó fiúk, akiknek olyan korszak eseményei között kell helytállniuk, melynek szépségeiből vajmi keveset érezhetnek. A Madárország Jóskája, a vidéki zsidóság
élményeivel és idegenségével rakottan érkezik Budapestre, ahol lumpoló apja és nehéz sorú anyja külön élnek. A háború, a gyerekek iskoláztatása, majd a gettó alig hozza közel egymáshoz a szülőket, az apa munkaszolgálatra indul, s az egyre inkább családfővé előlépő vagány kisfiú hatására az anya két gyerekével elmenekül a városból, és kilétüket eltagadva élik meg az ország felszabadulását. A körülmetélés főszereplőjeként Singer Robi sincs kellemesebb helyzetben a háború utáni Budapesten. A hitközség árvaházában nevelkedve – apja munkaszolgálatosként hunyt el, édesanyja súlyos beteg, nagymamája egyedül gondozza – barátok megértéséért, s a közülük való kiemelkedésért harcolva fedezi fel a világ ellentmondásosságát. A harmónia, a szépség, a jóság utáni vágy tölti be a kisfiú lelkét. S megtetézi mindezt a nagy kérdés, aláveti-e magát az eddig elmulasztott brisznek, a körülmetélésnek. Robi nemleges válasza miatt a regény címe akár a körül nem metélés is lehetne – de problematikáját is ez adja.
Robi – akárcsak Jóska (és alkotóik) – olyan családból származik, amelynek tagjai hagyományaikban már csak ímmel-ámmal zsidók, viszont a faji törvények lelkesen annak bélyegzik őket. Ami sorsukat összeköti, az a származásukból eredő hátrány, mártírium, amelyet magukban és családjukkal együtt szenvednek el. Közös identitási mintát így csak a közös származás tudatából meríthet a még kereső olvasó, s nem többől. Ahogy Jóska halva látja barátját, elveszti rokonságát, az felér Robi dacos – és részint a brisz lehetőségének stresszéből fakadó – nemével. A fiúk „befejezik” magukban a zsidóságot, kiválnak és elvegyülnek – ha tudnak. Emiatt feltehetnénk mi is a sokat hallott kérdést fontoskodva: vajon ezek a művek zsidó szerzők zsidó műveinek számítanak?
Mindig meghökkent az a gondolkodás és viszony, amely köreinkben az úgynevezett félzsidókat fogadta. Akiknek anyja zsidó és apja nem, miért lenne zsidóbb annál, akinek az apja az, s anyja nem? Mint az arisztokrácia pedigréje, oltási könyvel olyan ez a hálákhá által szentesített zsidó hierarchia. így Dalos kérdése is fontos: mennyiben számít a brisz, mennyiben nem? Hol kezdődik a zsidóság – belülről? Hiszen ezek csak külsőségei, „fajvédelmi” mázai a lényegnek. Akit származása, tevékenysége, hite, vonzódása ide köt, miérti ne lenne az, aminek véli, gondolja magát?S ha a szerzők nem tennék ezt – amiben kételkedem -, műveik a modern magyar irodalom kiemelkedő: értékei, s ezen felül a magyar zsidóság kincsei, hiszen mirólunk szólnak, a múltunkról; s íme, jelen gondjainkról is egyben. A kérdés rossz, mert buta: kategorizál, a lehetőségeket szorosra zárni kívánja. Kirekeszt, mint az antiszemitizmus. A két munka a miénk, rólunk és nemcsak nekünk szól – mi kell még?
(Hasonló könyvek.)
Megjelent: Szombat folyóirat, 1992. február
