Izgatott hanggal robbant a dobhártyámnak. Csicsergése alapján tizenöt-tizenhat éves lehetett. A Mozaik oldal szerkesztőségét kereste rajtam. Majd hogy megtudta, ők nem ezen a melléken honosak, de a szerkesztő még amúgy sincs bent ilyen reggeli órán, kibökte: igaz-e, hogy jön Michael Jackson Budapestre? Igaz – mondom -, ma este tízkor érkezik a Ferihegyi repülőtérre. A lány felkacagott, izgalomtól szoruló torokkal kérdezte újra: tényleg jön, tényleg, de igazán? Tényleg jön – feleltem megvidámodva (mert az újságíró is hiú ember, örül, ha az olvasók jelzik, olvassák a híreit). A kicsi lány pedig csak nevet, nevet felszabadultan, boldogan. Úgy véltem eddig, üres felhajtás, biznisz, ez a Jackson-story. A szokványosnál valamivel extrémebb esemény, amiből tizenkettő…