Gyilkossággal és öngyilkossággal való fenyegetésnek örülhetett a magyar sajtó 1929-ben, amikor báró Orczy György Lajos elvált neje, Beke Olga és sipeki Balás Károly jogász-közgazdász egyetemi tanár, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának dékánja, a Turul Szövetség primus magisterének, az MTA levelező tagjának szerelmi ügye került a nyilvánoság elé.
Később Orczy báró pénzen vett házasságairól, bigámiájáról is megemlékezett a sajtó. A lapokban megjelent történet szerint Beke Olga betört sipeki Balás Károly lakásába, onnan eltulajdonította annak revolverét, majd később telefonon megfenyegette azzal, hogy megöli őt és magával is végez. A tanár feljelentést tett, s a Beke Olga lakásába becsöngető rendőrök házkutatást tartottak, de fegyvert nem találtak. Hogy ne távozzanak dolguk végezetlen, a fenyegetődző hölgyet magukkal vitték, s letartóztatták. Az Est riportere úgy értesült, hogy az elzárás oka Olga idegállapota volt: a tanárral vagy magával akart végezni. A bíróság gyorsított eljárásban tűzte napirendre az ügyet, s pár nappal a letartóztatás után már Böhm Hümér bíró elé került a vádlott. Az első tárgyaláson az összes vádpontot elejtették, csak a lopás vádját tartották fenn, és Beke Olgát szabadlábra helyezték.
A két nappal későbbi, második tárgyaláson már részt vett szinte minden lap tudósítója. Az Est tudósításából kiderül, hogy hosszabb szünettel, de nyolc évig volt intim viszonyban Károly és Olga. A szünet oka az volt, hogy a tanár megnősült, majd öt év után elvált, Beke Olga pedig férjhez ment báró Orczy György Lajoshoz, akivel a házassága nyolc napig, a válása nyolc hónapig tartott. A bíróság és a sajtó sem kapott választ arra a furcsaságra, hogy miért nem lakott együtt a báróval Olga egy napig sem. A mama, Beke Károlyné és leánya a Zenta utca 5. számú ház magasföldszintjén élt egy kétszobás lakásban, ahol a ház lakói nem látták soha Orczy bárót.
Sipeki Balás Károly állítása szerint Beke Olgát egy közvetítőn keresztül, a Modern kávéház (Ferenc József rakpart 27., később Eskü tér 9.; a Március 15-e tér és a Belgrád rakpart sarok) előtt ismerte meg, s aki megadta Olga honoráriumát is. A bíróságon Beke Olga tagadta, hogy minden együttlét után kapott volna fizetséget, de azt nem, hogy a tanár anyagilag támogatta.
Illusztráció:
Míg a nő állította, a férfi határozottan tagadta, hogy házasságot ígért volna. Kiderült az is, hogy Beke Olga besurrant a lakásba, s valóban ellopta a revolvert, amiben viszont nem volt töltény, így vajmi nehéz lett volna vele gyilkosságot vagy öngyilkosságot elkövetni. Olga telefonon azzal fenyegette meg a férfit, hogy ha legalább hetente egyszer nem találkozik vele, akkor meg fogja tölteni a fegyvert.
A Magyarország tudósítása a tárgyalásról több részletet közölt. Ebből kiderült, hogy sipeki Balás rendőri védelmet kért magának, s azon a napon is, amikor Olga meglopta, rendőrök figyelték a lakását – rosszul. A tárgyalási kérdésekből már éppen az öltött volna testet, a rendőri védelmet és Olga letartóztatását baráti alapon intézte el a jogászprofesszor Budapest helyettes rendőrkapitányával, amikor a bíró észbe kapva, leállította a tanúkihallgatást, mondván: dr. Weisz, Beke Olga ügyvédje a rendőrséget akarja a vádlottak padjára ültetni.
A tárgyalási szünetben következett be az a fordulat, amiről már lemaradt Az Est tudósítója, ugyanis a folyosón hangos sikolyok közben Beke Olga megkísérelte feltépni az ablakot, hogy kiugorva öngyilkosságot kövessen el. Bár ez nem sikerült a mama és a közönség beavatkozása miatt, s egyébként is a tárgyalást a földszinten tartották, de dr. Böhm Hümér járásbíró a vádlott idegállapotára való tekintettel elnapolta a tárgyalást.
Augusztus 31-én, immár zárt tárgyaláson folytatódott az ügy. A Kis Ujság jelentette: Beke Olga 50 pengős büntetést kapott, de az ítéletet megfellebbezte. Októberre új ügyvédre váltott, s hatvanezer pengős kárigényt fogalmazott meg sipeki Balás ellen. Novemberben viszont újabb fordulattal szolgált a Népszava: Beke Olga nyilatkozatával, miszerint a tanárral való ismeretsége kezdetén – szemben korábbi állításával – nem volt szűz; a tanár nem tett neki házassági ajánlatot; minden követeléséről lemond, és Balás Károlytól bocsánatot kér. Ennek ellenére az eljárást lefolytatták, Orczynét immár 400 pengőre büntették, aki feljelentette ügyvédjét az Ügyvédi Kamaránál. Később ezt a feljelentését is visszavonta. A lapokból kiderül, hogy a Beke család ezt a 400 pengőt sem tudta kifizetni: ismerősöknél húzták meg magukat bejelentés nélkül, hogy ne találjon rájuk a végrehajtó.
Balás Károly eközben fizetett szabadságát élvezte. Bár lemondott dékáni pozíciójáról, abban állapodott meg az egyetem rektorával, hogy egy időre szabadságra megy. A dékáni pozíciót 1930 őszén foglalta el ismét.
Két év múlva, 1931. december 4-én vezető oldalakon jelent meg a hír: Orczy báróné öngyilkosságot kísérelt meg. Az 1929-es perek óta a család teljesen tönkrement, s mint a Pesti Hirlap közölte, Olga egy revolverrel várta Károlyt a Kecskeméti utca 9. szám alatti lakása előtt. Bár a fegyvert a férfi elvette tőle, Olga egy pohár vizet kért, s azzal egy adag szublimátot (higanyklorid – erős méreg) vett be. A Magyarság hozzátette, hogy a rendőrséghez címzett búcsúlevél volt a táskájában, amelyben leírta, hogy nem bírja tovább a nyomorúságot. Az Est derítette ki, hogy szívességi szállásadójuk alkalmazottja, Losonczy József azzal akadályozta meg a gyilkosságot, hogy enyvvel működésképtelenné tett pisztolyra cserélte Beke Olga Frommerét. Az Ujság volt az első, amely felvetette annak lehetőségét, hogy Beke Olga beteg. Olga felépült az öngyilkosságból, s a Friss Ujság 1932-es híre szerint cselédkönyvet váltott magának, hogy ezzel biztosítsa megélhetését. Még ebben az évben édesanyja mérgezte meg magát a rendőrségen, ahová kormányzósértésért került. A Rókus korházból rendőrorvosi vizsgálat után a Lipótmezőre szállították szegényt.
Bekéék ezután eltűnnek a sajtóból, további életük – egyelőre – ismeretlen. A sorsuk talán akkor pecsételődött meg, amikor – mint a Kis Ujság feltárta – eladták házukat, és annak árát, 35 millió koronát báró Orczy Lajos Györgynek adták – egy névházasságért.
Sipeki Balás Károly pályafutása 1930 után is töretlen volt: a korszak nagy jogászának, nemzetgazdasági szakértőjének tartották; az MTA levelező tagja lett; s 1939-ben a kormánypárt soraiban az Országgyűlésbe is bekerült. 1939-ben ő avatta a Turul Szövetség – a Horthy korszak legnagyobb jobboldali radikális antiszemita egyetemi szövetsége – tagjaivá Jaross Andor minisztert, Szabó Lőrincet, Kodolányi Jánost, Sinka Istvánt és Erdélyi Józsefet. 1944-ig az Országos Statisztikai Tanács és a Magyar Statisztikai Társaság, 1940 után a Magyarország és Pest Lapkiadó részvénytársaságok igazgatóságának volt az elnöke. Az Országgyűlésben 1940-ben a magyar élet problémájának nevezte a zsidók és nem zsidók házasságát, 1941-ben kezdeményezte, hogy zsidók keresztény cselédet ne tarthassanak, s a Magyar Nemzet tudósítása szerint a „nürnbergi törvényeknél is szigorúbb fajvédelmi, zsidóellenes törvények meghozatalát követelte”. A Képes Figyelő 1945-ben a háborús főbűnösök listáján közölte a nevét. A Magyar Tudományos Akadémia 1948-ban kizárta tagjai sorából. 1953-ban Svájcban halt meg. Az MTA az antiszemita professzor tagságát 1991-ben visszaállította.
Dombi Gábor
Források: Arcanum:
Az Est, 1929. augusztus 27. 7. o.
Az Est, 1929. augusztus 29. 3. o.
Magyarország, 1929. augusztus 29. 5. o.
Kis Ujság, 1929. szeptember 1. 6. o.
Pesti Napló, 1929. szeptember 4., 3.o.
Pesti Napló, 1929. október 6. 13. o.
Népszava, 1929. november 7. 6. o.
Az Est, 1931. december 4. 3. o.
Pesti Hírlap, 1931. december 4. 4. o.
Magyarság, 1931. december 4. 12. o.
Ujság, 1931. december 4. 6. o.
Az Est, 1931. december 5. 3. o.
Friss Ujság, 1932. január 19., 7. o.
8 Órai Ujság, 1932. március 15., 5. o.
Tolnai Világlapja, 1929. május 29., 21. o.
Pesti Napló, 1939. április 1., 14. o.
Nemzeti Ujság, 1940. május 30. 1. o.
Magyarság, 1940. augusztus 2., 5. o.
Dunántúl, 1941. július 2., 3. o.
Pécsi Napló, 1941. július 2., 3.o.
Magyar Nemzet, 1941. július 4. 6. o.
Képes Figyelő, 1945. december 15.
Névpont. Szerkeszti Kozák Péter. https://www.nevpont.hu/palyakep/balas-karoly-daca4
Magyar Tudomány, 1991. 6. sz. 685. o.