Legalább egy éve nem fordultam meg a Dob utcában, s meglepődve láttam, hogy a hajdani Fröhlich cukrászdának már nyoma sincs. Jövőre lett volna 70 éves a Fröhlich György 1953-ban alapította hely.
Megértem, hogy a mai világban nehéz megküzdeni a vállalkozói lét nehézségeivel; tovább kell lépni, ha az utódoknak másfelé kanyarodik az útja. Ez az élet rendje. De a miliőt és a nevet sajnálom. Nem hiszem, hogy az új név olyan egyedi, különleges, sokrétű jelentéstartalmat hordozó lenne (Cameo Cafe & Bár), mint a Fröhlich. Nekünk, helyieknek nem csak édességet, kávét, hanem a zsidó lét vállalását is jelentette. Feltételezem azt is, hogy a Fröhlich család nem venne automatikusan a nevére egy bárt. De hajdanában ezt úgy oldották meg, ha egyáltalán fontos volt a vevők figyelmének fenntartása és ugyanazt a tevékenységet folytatták, hogy kiírták: … xxx utóda.
Nekem, ős Rumbach utcainak fontos volt a Dob utcai Fröhlich, a szürke házak között egy kis csillogó édessége a mindennapoknak. Talán egyszer, ha fontos lesz, és még élnek akkor is azok, akik itt koptatva a szűk járdákat emlékeznek a hajdani helyekre (mert fotó alig van a Fröhlichről már a neten, ha van kéretik nekem eljuttatni), akkor érdemes lesz jelet tenni itt a falakra, hogy ne feledjük, itt volt egy kóser cukrászda, itt volt egy fontos család, és itt voltunk hajdan fiatalok.
Facebook bejegyzés