Ötven éve ért véget a vietnami háború. 2022. március 29.
Valamelyik május 1-i felvonuláson (fiatalabbaknak: kötelező békemenet, de adnak virslit és sört mellé) egy szürke egyenruhás munkásőr bácsi a kezembe nyomott egy „Békét Vietnamnak!” feliratú kék zászlót. Nagyon szép zászló volt, de nehezen olvasható, mert gyönyörű kalligráfiával volt beleszőve a szöveg. (Nem sárgával, fehérrel.) Mindenesetre azzal a nagy zászlóval együtt sem érte el magasságom akkor a másfél métert, így sajnos vajmi keveset tehettem a békéért, a vietnámi háború lezárásáért, ami éppen 50 éve ért véget.
A szuperhatalom USA visszavonulni kényszerült a politikailag vállalhatatlan és mellesleg megnyerhetetlen, durván pusztító vietnami háborúból (ez is egyfajta észak – dél háború volt), amihez az észak-vietnamiaknak a fegyvert, a katonai tanácsadókat a Szovjetunió (a mai Oroszország jogelődje) biztosította (értelemszerűen az USA a dél-vietnami hatalmat erősítette). Ráadásul a kommunista Kína 1979-ben lerohanta Vietnamot, s a támadást csak akkor állította le, amikor a szovjet hadsereg elitkatonái megjelentek Mongóliában, és szovjet hajók védték a vietnami kikötőket.
A zászló nagyon sokáig árválkodott a sarokban, a gázóra mellett, s nem vehettem hasznát, mert akkoriban a Tenkes kapitánya lázban égtem (sokadik ismétlés ment a tévében). Hogy hol kallódott el, nem tudom. De ma már sajnálom az eltünését. Emlékeztethetne arra, hogy az ideológiák és fantaszták küzdelmét nem a háború dönti el, hanem a béke, de főleg annak berendezése: a szabadság, az életminőség és az ethosz. Lehet, hogy kellene egy kék zászló, rajta a Tízparancsolattal?
Dombi Gábor